2017. május 22.
Többször is át akartak verni az oda tartó úton, nagyon fárasztó volt az eljutás és az elmúlt napokban a folyamatos hajnali kelés, de egy aktív vulkán kráterén állni és hallani annak morajlását minden nehézséget elfeledtet.
A Bromo vulkán az egyik legismertebb és leglátogatottabb vulkán Indonéziában, mivel a hegyre aszfaltozott út vezet, ezért a kráterhez való eljutás nem igényel különösebb fizikai erőnlétet. Hihetetlen élmény volt itt megtapasztalni a Föld erejét. Az elmúlt fél év alatt a mai nap eseményeit biztosan a top 3 élményem közé sorolnám annyira lenyűgözött a látvány.
Egy természeti látványosság esetén nekem mindig emeli az élményt, ha a látványért egy kicsit meg kell küzdeni. Ahogy a bejegyzés elején említettem túrázást, mászást a Bromo nem igényel, de az eljutás azért mégiscsak kalandos tud lenni. Habár nem fizikailag, hanem másképp kellett megküzdeni azért, hogy megfigyelhessem ezt az eszméletlen természeti csodát.
Hogy lehet eljutni a Bromo vulkánhoz?
A vulkánhoz legközelebbi vasútállomás Probolinggo. Idáig teljesen egyszerű eljutni az indonéz vasúttársasággal Yogyakarta vagy Banyuwangi irányából. Az egyetlen nehézség az lehet, hogy a jegyet előre, az indulás előtti nap érdemes lefoglalni, mert elfogyhatnak az ülőhelyek.
A bonyodalom onnan kezdődik, amikor Probolinggo vasútállomásáról a Bromo lábához, Cemoro Lawangba közlekedő busz megállójához szeretnénk eljutni. A vasútállomás előtt rengeteg riksás (a helyiek becaknak nevezik) parkol. A városban nincs Grab vagy Gojek taxi, így mindenképpen a riksára vagyunk utalva.
Ilyen vonattal lehet utazni Jáván. Van áram, klíma, minden, ami kell.
Az átverés
Le is szólítottam egy riksást és mondtam neki, hogy a Bromo vulkánhoz szeretnék menni, úgyhogy a buszmegállóig kérném a fuvart. A idős bácsi kitett egy helyen, majd azt mondta, hogy menjek be az utazási irodába, ott tudom megváltani a jegyet. Az irodában egy férfi elmagyarázta, hogy két lehetőségem van. Egy gyorsabb és persze drágább privát transzfer vagy egy lassabb és olcsóbb privát transzfer. Válaszoltam neki, hogy én egyikkel se szeretnék élni, mivel olvastam, hogy van rendes tömegközlekedés is, így inkább azt választanám. Megkértem, hogy mondja el hol találom ennek a busznak a megállóját. A férfi ekkor készségesnek tűnt, mondta, hogy induljak el jobbra.
Elindultam jobbra, de buszmegállót sehol sem láttam. Egy útkereszteződésnél észrevettem két rendőrt, tőlük is próbáltam megtudakolni, hogy vajon merre lehet a buszmegálló, de így sem sikerült közelebb jutnom a megoldáshoz. Ekkor egy kicsit felbosszantott a helyzet. Visszamentem az utazási irodába és megkértem a férfit, hogy mondja meg, hogy hol van a buszmegálló, mert én sehol nem találom. Már úgy felidegesített a szituáció, hogy a hangomat is felemeltem. “Nem mondott igazat, nincs is ott semmilyen buszmegálló. Tegnap a pénzemet lopták el, ma meg átvernek” – hajtogattam neki a magamét.
A férfi végül felhívott valakit, akiről később kiderült, hogy a helyi busz sofőrje. A buszsofőr odajött értem, majd elhajtottunk az utazási irodától nem jobbra, hanem balra található buszmegállóba… A megállóban már több fiatal hátizsákos turista is várakozott.
Vulkántúra saját szervezésben
Cemoro Lawangban nem szükséges szállást foglalni, mivel a falu tele van helyiek által működtetett homestay szállásokkal. A buszon egy kis csapat alakult ki, én két német lánnyal vettem ki egy szobát, majd a hajnali napfelkeltenézésre már az egész csapat együtt indult útnak. Az Ijen vulkánnal ellentétben itt egyáltalán nem szükséges túravezető, mivel a kilátóponthoz a telefonunkon lévő Google térképpel is tökéletesen el tudunk navigálni. A kilátópontot “Seruni Poiint II” néven lehet megtalálni a térképen. A falutól 3,3 km-re van, úgyhogy egy óra elég az odajutásra. Elemlámpát mindenképpen érdemes vinni!
Az interneten több helyen is olvasni lehet, hogy a kráterhez csak 500.000 rúpia megfizetése ellenében engednek fel. Ez ottjártamkor nem volt igaz, 2017 tavaszán semmilyen belépőt nem kértek, habár éjszaka, amikor már aludni készültünk a szálláson, bekopogtak az ajtón, hogy fizessük ki a belépőt. Már annyi átverésben részesültünk ekkor, hogy egyszerűen nem hittük el, hogy ezt a tételt valóban a szálláson kéne kifizetni. Végül nem is fizettünk semmit, ez is valószínűleg egy trükk volt.
A kráterhez akár gyalogosan vagy motoros taxival is eljuthatunk. A kilátótól először is vissza kell sétálni a településre, ahonnan egy újabb 3,5 km megtétele szükséges. A táj eszméletlen és félelmetes, mintha a Holdon járnánk. Mindenhol vulkáni hamut fogunk látni. Ezt a területet “homoktengernek is hívják”. A nap fénypontja pedig az alábbi élmény volt.
Költségek (2017-es adatok): Vonatjegy Banyuwangi és Probolinggo között: 80.000 IDR ~ 1400 Ft Riksa a vasútállomástól a “buszmegállóig”: 40.000 IDR ~ 700 Ft Busz Probolinggo és Cemoro Lawang között: 45.000 IDR ~ 800 Ft Szállás egy 3 ágyas szobában: 80.000 IDR/fő ~ 1400 Ft Motoros taxi Cemoro Lawang és a Bromo krátere között (oda-vissza): 100.000 IDR ~ 1750 Ft
Mára Probolinggoban foglaltam szállást egy hotelben. Végre 4-5 nap után le tudtam zuhanyozni, az is nagy élmény volt 😅
Mára Probolinggoban foglaltam szállást egy hotelben. Végre 4-5 nap után le tudtam zuhanyozni, az is nagy élmény volt 😅
Ha tetszett a bejegyzés, akkor kövess a Facebookon is!
Szállást keresel? Én szinte mindig a booking-ot használom szállásfoglalásra, ahol rengeteg féle szállás közül válogathatsz.
.jpg)
