Az egyik nap a hostomék barátjaihoz mentünk a Bruny-szigeten belül, amikor felvettünk egy fiatal stoppos srácot. Kiderült róla, hogy gyorshajtás miatt elveszítette a jogsiját, úgyhogy most a “kiváló” helyi tömegközlekedésre kell hagyatkoznia. Idáig is tudtam, hogy nem nagy ez a sziget, de arra nem gondoltam, hogy így összeérnek itt a szálak. A srác valószínűleg ekkor se volt szomjas, hiszen olyan későn indult el az utolsó komphoz, hogy nem sok esélye volt, hogy elérje. Ő viszont ragaszkodott hozzá, hogy tegyük ki az egyik útkereszteződésnél, ahonnan egyébként még egy fuvarra szüksége volt a kikötőhöz.
A következő nap szabadnapot kaptam, úgyhogy bicóval indultam el felfedezni a szigetet. Reggel a bolt előtt összefutottam az előző nap felvett stoppos sráccal. Elárulta, hogy valóban nem sikerült elérnie az utolsó kompot, úgyhogy vissza kellett stoppolnia a testvéréhez, aki itt dolgozik a szigeten. Pont vele volt ekkor is, de amíg a bátyja autót mosott, addig mi dumáltunk egy kicsit.
A hostoméknak van egy másik lakása is a part mentén, amit airbnb-n adnak ki. Egy másik nap az ottani szomszédjuknál épp buli készülődött, de mindenki lemondta, úgyhogy a srác a haverjai helyett meghívta a szomszédot, azaz a hostomékat. Miután lementünk, mondja a szomszéd, hogy ő engem már látott valahol, olyan ismerős vagyok neki. Kiderült, hogy ő a nemrég megismert stoppos srác bátyja, akivel pár napja a bolt előtt találkoztam, amikor az öccsével dumáltam.
Egyébként az egész Bruny-szigeten 600 ember lakik, míg a Magyarországnál nem sokkal kisebb területű Tasmaniában mindössze 515.000 ember él. Az emberek nagyon kedvesek és közvetlenek itt, volt, hogy bicóval mentem a faluban és az egyik ház kertjében sütögető ismeretlen emberek rám köszöntek és integettek.
 |
| Itt meg egy másik összejövetelen voltunk - kilátás a hostomék egy másik barátjának a kertjéből. Ezen az összejövetelen az egyik ausztrál nő, miután megtudta, hogy magyar vagyok elkezdett áradozni egy magyar madár fotós srácról (Máté Bence), aki kifejlesztett egy különleges lest a fotózáshoz. Jó hallani, amikor ilyen példák jutnak a külföldiek eszébe Magyarországról. |
A munka tekintetében a napjaim változatosak voltak, mindig különböző feladatokat kaptam: almát szedtem, szárított almát készítettem, szalmát vágtam, fokhagymát tisztítottam, gazoltam, ástam, de még asztalos szerszámokat is használtam és pingvin alakú vágódeszka formát is vághattam. A munkáért ingyen szállást és napi 3 étkezést is biztosítottak. Az első nap vacsorára wallaby kenguruból készült pörkölttel kínáltak, amit csak azután árultak el, hogy megettem (pedig megettem volna úgy is, ha előtte mondják).
Ha tetszett a bejegyzés, akkor kövess a Facebookon is!
Szállást keresel? Én szinte mindig a booking-ot használom szállásfoglalásra, ahol rengeteg féle szállás közül válogathatsz.
.jpg)
