2017. február 12-25.
Az utazásom első két és fél hónapjáról folyamatosan, max pár napos csúszással írtam a bejegyzéseket. Ausztráliában viszont abbahagytam a blog írást, mert kicsit elfáradtam benne és mobilinternetre se akartam költeni. Később, miután hazaértem viszont meggondoltam magam és úgy döntöttem, hogy mégse akarom a felénél abbahagyni ezt a bejegyzés sorozatot. Azóta ez az utazás már le is zárult, a posztokat innentől pedig utólag, pár hónapos csúszásban írtam meg.
Az eredeti tervem az volt, hogy szinte végig önkéntes munkát fogok végezni Ausztráliában, hiszen így szállásra és étkezésre nem kell majd költenem. Később rájöttem, hogy ez nem teljesen az, amit szeretnék, mivel ez egy bizonyos kötelezettséget is jelent, ami pedig korlátozott szabadidőt von maga után. Összességében lehet, hogy spórolunk, de nem biztos, hogy látunk majd annyit az országból, mint amennyit szeretnénk (persze ez helyszín függő is). Egy későbbi bejegyzésben még írok részletesebben az önkéntes munka tapasztalataimról is, de röviden összefoglalva azt tanácsolnám, hogy érdemes megtalálni az egyensúlyt az utazás és az önkéntes munka között. Mint ahogy a Couchsurfinges tapasztalataimnál is írtam, a helpx-nél is elsősorban nem a megspórolt költségeket érdemes figyelembe venni, hanem az új ismerettségeket, ismereteket, majd ezután gondolni az anyagi terhek enyhítésére.
Az első helpx-es élményemet a Sydney-től 30 km-re fekvő Ku-Ring-Gai Chase Nemzeti Parkban található Pittwater youth hostelben szereztem. Pittwater csak vízen közelíthető meg, a környéken nincsenek autók és aszfaltozott út. A szomszédos Scotland sziget és Pittwater öblei között minden órában közlekedik egy kompjárat, viszont a helyiek többségének saját csónakja van, amivel el tudják érni a túloldalt, Church point-ot, ahol az autójukat tartják. Az iskola, könyvtár és a legközelebbi nagyobb szupermarket innen több km-re, Church pointtól 10 perces autóútra található. Az ilyen elszigetelt helyeken a gyerekek is vezethetnek csónakot, amire a jogosítványt a törvény szerint már 12 évesen megkaphatják. Az itt tartózkodásom alatt találkoztam egy olyan helyi nővel, akinek autóra nincs, viszont csónakra már több éve van jogosítványa.
Ebből az elszigeteltségből kifolyólag ért az első meglepetés Ausztráliában. Otthonról úgy gondoltam, hogy Ausztrália egy tipikus nyugati ország, olyan lehet, mint a Skandináv országok vagy talán az Egyesült Királyság. Itt jöttem rá, hogy a nagy távolságok miatt, illetve európai szemmel nézve néhol kevésbé kényelmes, már-már elmaradottabbnak tűnik az itteni infrastruktúra. Csak, hogy pár példát említsek:
1, áramkimaradás
Az egyik nap elment az áram, majd a helyi áramszolgáltató munkatársai több napon keresztül dolgoztak a problémán, hogy újra ellássák árammal a környék lakóit. Először egy generátort kellett hozniuk, hogy amíg dolgoznak a hibán, addig is legyen áram. Már ez is egy nagy feladat, hiszen a fél nemzeti parkot meg kellett kerülniük, hogy a földutakon ide tudjanak jönni autóval. A generátor működése során csak limitált áram mennyiséget engedélyeztek, így egyszerre nem használhattuk pl. a mosógépet és a sütőt. Kb. 2-3 napig egyáltalán nem volt áramunk, addig tartott a generátor beüzemeltetése. A tulajok mondták, hogy volt olyan év, amikor hetekig tartott a hiba kijavítása. Ilyen eset a nagyvárosokban, Adelaide-ben vagy Melbourne-ben is történt már, amikor a háztartások és vállalatok napokig nem jutottak áramhoz. Ez pl. egy étteremnek hatalmas kiesés, hiszen kiolvadnak a hűtők és a fagyasztók, így a fagyasztott húsokat és egyéb élelmiszereket ki kell dobni. Azért Európában nem hallani ekkora áramkimaradásokról.
 |
| Scotland sziget - kicsit elszigetelt, de gyönyörű házakat húztak föl ide |
2, esővíz
A környéken nincs kiépített csatornahálózat, így a legtöbben esővizet használnak, amit hatalmas tartályokban gyűjtenek. Az idei nyár nagyon száraz volt, míg otthon rekord mínuszok röpködtek télen, addig Ausztráliában ellenkezőleg, rekord hőséget mértek. Voltak olyan napok, amikor nem tudtunk zuhanyozni, mivel nem volt elég víz a tartályban. Ja, és ugye az áramkimaradáskor szintén nem tudtunk melegvízzel zuhanyozni. Viccesen hangzik, de azokon a napokon, amikor nem lehetett fürdeni, lementünk a tengerbe megmártózni. Tasmaniában is egyébként rengetegen használnak esővizet, vidéki kisebb településeken szinte minden háznál látni a tartályokat. Kempingekben is általában az eső biztosítja a vízellátást. Az esővizet nemcsak mosakodásra, de sok helyen fogyasztásra is használják. Pittwater-en, illetve Tasmaniában is előfordult, hogy több napig csak esővizet ittam. Előtte megkérdeztem a helyieket, hogy nem esik-e savaseső és iható-e egyáltalán ez a víz, de szerintük teljesen biztonságos. Európában azért a legtöbb helyen, még a kis falvakban is jól kiépített a csatornahálózat.
 |
| az a barna pont ott jobb oldalon egy wallaby kenguru |
Ha tetszett a bejegyzés, akkor kövess a Facebookon is!
Szállást keresel? Én szinte mindig a booking-ot használom szállásfoglalásra, ahol rengeteg féle szállás közül válogathatsz.
.jpg)
