2017. január 29.
Február elején Saigonból elrepülök először is Kuala Lumpurba, ahol újra eltöltök 3 éjszakát, majd onnan indulok az utazásom következő országába, Ausztráliába. Ausztráliában közel 3 hónapot tervezek eltölteni, viszont a magas árak miatt ott rá leszek kényszerülve arra, hogy minden lehetőséget megragadjak a spórolásra. Az egyik legjobb mód a költségek kordában tartására az önkénteskedés. Ez alatt nem az afrikai gyerekekkel való foglalkoz jellegű, még te fizess azért, hogy segíthess programokra gondolok, hanem magánemberek saját vállalkozásaikban való segítésre. Ilyen önkéntes munkalehetőségeket, az alábbi honlapokon találhatunk: www.helpx.net vagy www.workaway.com.
Először egy hostelben fogok dolgozni 2-2,5 hetet, ami Sydney-től kb. 60 km-re található egy igazán nyugis, természetközeli környéken. Következő célpont Ausztrálián belül Tasmania lesz, ahol két farmon is fogok segédkezni, az egyiket egy magyar házaspár vezeti, akik borászattal is foglalkoznak. 1,5 hónap Tasmania után Melbourne-be megyek, ahol pár nap városnézés után egy, az Ocean Roadon található farmon fogok önkénteskedni. Az önkénteskedésért cserébe ingyen szállást és ellátást kapok, így remélhetőleg nem száll majd el a költségvetésem és tovább tudom folytatni az utazást.
Habár Ausztráliába most nyílt meg a working holiday vízumlehetőség a magyarok számára, de Új-Zélanddal ellentétben az önkénteskedést turista vízummal is engedélyezik, viszont így egyszerre maximum 3 hónapot lehet eltölteni az országban és persze fizetés nem járhat a segítség mellé.
Ausztrália után Indonézia (Bali) a következő biztos célpont, ahonnan egyelőre nincs tovább lefoglalt repülőjegyem.
2017. január 30.
Nha Trangot annyira megszállták az oroszok, hogy az utazási irodákban és egyéb üzletekben orosz alkalmazottak dolgoznak és még a vietnami eladók is tudnak pár szót oroszul. Nagyon durva. De az a legdurvább, hogy az oroszok el is várják, hogy a vietnamiak tudjanak oroszul. Az élelmiszerboltban egy idős orosz házaspár olyan flegmán beszélt (persze oroszul, úgyhogy nem értettem) a vietnami eladóval, hogy már engem zavart. A másik hasonló story, hogy épp ülök a hostel közös helyiségében, majd bejön két fiatal orosz lány, gondolom a szállásárakról szerettek volna érdeklődni, de angolul nem tudtak, hanem oroszul kérdezték a recepciós srácot, aki pedig oroszul nem tudott. Mert miért is tudna egy vietnami oroszul? A csajok annyira felhúzták magukat ezen, hogy puffogva kivonultak.
Van még másik két hasonló történetem is. Tegnap napozok a strandon, majd odajön egy pasi és elkezd oroszul magyarázni meg valamilyen brossúrát akart a kezembe nyomni, majd közöltem vele, hogy bocsi, nem tudok oroszul. De ő legalább kedvesen közölte, hogy akkor elnézést, azt hitte orosz vagyok. Amit mondjuk nem értek, hamarabb néznek olasznak vagy spanyolnak, mint orosznak, de hát itt a turisták 80 %-a orosz. A következő történet pedig, hogy ülök a gyorsétkezdében, majd egy idős orosz hölgy szintén elkezd hozzám oroszul beszélni. Mondom neki angolul, hogy nem beszélek oroszul, de még ő néz furán rám, hogy nem érti, amit mondok neki. Eszméletlen mik vannak. Jó lesz azért holnap innen elmenni.
2017. január 31.
Pár éve elég sokat használtam a Couchsurfinget, mint vendég, tavaly pedig a másik oldalról is kipróbáltam a rendszert és én is hostoltam pár utazót. Volt, hogy egy nagyon jó felkérésre mondtam igent, de olyan is előfordult, hogy megnéztem az “open requesteket” és én hívtam meg azt, aki szimpatikusnak tűnt. Idáig az elmúlt 2 hónap alatt csak hostelekben szálltam meg, de most gondoltam egyet és kitettem én is pár open requestet, ami arra szolgál, hogy az adott város szállásadói láthatják az oda érkező Couchsurfereket, akik így meginvitálhatnak az otthonukba. A folyamat persze fordítva is működik, amikor a szálláskereső küld felkérést a neki szimpatikus szállásadónak. Az egyik felkérésemet Saigonba, a másikat Kuala Lumpurba, a harmadikat pedig Sydneybe címeztem. A statisztika eddig úgy néz ki, hogy Kuala Lumpurból rengeteg felkérést kaptam, de többnyire fiúktól. A legtöbb nem szólított a nevemen, hanem csak egy sziával indított, majd egy vagy maximum két sorral folytatódott, amiben csak annyi állt, hogy nyugodtan mehetek hozzájuk. Ezekre a levelekre inkább nem is válaszoltam, mivel csak olyanoknál szeretek megszállni, akik tudják mi a Couchsurfing lényege, akik kíváncsiak rám és akiket én is szimpatikusnak találok. Ha ilyen nincs, akkor nem sajnálom a pénzt a hostelre. Végül kaptam egy felkérést egy elég érdekesnek tűnő környezetmérnök lánytól, amit el is fogadtam.
Hajnalban elhagytam Nha Trangot és délután már Mui né tengerpartján pihentem és még a kínai új évkor előadott sárkány táncba is belebotlottam.
Február elején Saigonból elrepülök először is Kuala Lumpurba, ahol újra eltöltök 3 éjszakát, majd onnan indulok az utazásom következő országába, Ausztráliába. Ausztráliában közel 3 hónapot tervezek eltölteni, viszont a magas árak miatt ott rá leszek kényszerülve arra, hogy minden lehetőséget megragadjak a spórolásra. Az egyik legjobb mód a költségek kordában tartására az önkénteskedés. Ez alatt nem az afrikai gyerekekkel való foglalkoz jellegű, még te fizess azért, hogy segíthess programokra gondolok, hanem magánemberek saját vállalkozásaikban való segítésre. Ilyen önkéntes munkalehetőségeket, az alábbi honlapokon találhatunk: www.helpx.net vagy www.workaway.com.
Először egy hostelben fogok dolgozni 2-2,5 hetet, ami Sydney-től kb. 60 km-re található egy igazán nyugis, természetközeli környéken. Következő célpont Ausztrálián belül Tasmania lesz, ahol két farmon is fogok segédkezni, az egyiket egy magyar házaspár vezeti, akik borászattal is foglalkoznak. 1,5 hónap Tasmania után Melbourne-be megyek, ahol pár nap városnézés után egy, az Ocean Roadon található farmon fogok önkénteskedni. Az önkénteskedésért cserébe ingyen szállást és ellátást kapok, így remélhetőleg nem száll majd el a költségvetésem és tovább tudom folytatni az utazást.
Habár Ausztráliába most nyílt meg a working holiday vízumlehetőség a magyarok számára, de Új-Zélanddal ellentétben az önkénteskedést turista vízummal is engedélyezik, viszont így egyszerre maximum 3 hónapot lehet eltölteni az országban és persze fizetés nem járhat a segítség mellé.
Ausztrália után Indonézia (Bali) a következő biztos célpont, ahonnan egyelőre nincs tovább lefoglalt repülőjegyem.
2017. január 30.
Nha Trangot annyira megszállták az oroszok, hogy az utazási irodákban és egyéb üzletekben orosz alkalmazottak dolgoznak és még a vietnami eladók is tudnak pár szót oroszul. Nagyon durva. De az a legdurvább, hogy az oroszok el is várják, hogy a vietnamiak tudjanak oroszul. Az élelmiszerboltban egy idős orosz házaspár olyan flegmán beszélt (persze oroszul, úgyhogy nem értettem) a vietnami eladóval, hogy már engem zavart. A másik hasonló story, hogy épp ülök a hostel közös helyiségében, majd bejön két fiatal orosz lány, gondolom a szállásárakról szerettek volna érdeklődni, de angolul nem tudtak, hanem oroszul kérdezték a recepciós srácot, aki pedig oroszul nem tudott. Mert miért is tudna egy vietnami oroszul? A csajok annyira felhúzták magukat ezen, hogy puffogva kivonultak.
Van még másik két hasonló történetem is. Tegnap napozok a strandon, majd odajön egy pasi és elkezd oroszul magyarázni meg valamilyen brossúrát akart a kezembe nyomni, majd közöltem vele, hogy bocsi, nem tudok oroszul. De ő legalább kedvesen közölte, hogy akkor elnézést, azt hitte orosz vagyok. Amit mondjuk nem értek, hamarabb néznek olasznak vagy spanyolnak, mint orosznak, de hát itt a turisták 80 %-a orosz. A következő történet pedig, hogy ülök a gyorsétkezdében, majd egy idős orosz hölgy szintén elkezd hozzám oroszul beszélni. Mondom neki angolul, hogy nem beszélek oroszul, de még ő néz furán rám, hogy nem érti, amit mondok neki. Eszméletlen mik vannak. Jó lesz azért holnap innen elmenni.
2017. január 31.
Pár éve elég sokat használtam a Couchsurfinget, mint vendég, tavaly pedig a másik oldalról is kipróbáltam a rendszert és én is hostoltam pár utazót. Volt, hogy egy nagyon jó felkérésre mondtam igent, de olyan is előfordult, hogy megnéztem az “open requesteket” és én hívtam meg azt, aki szimpatikusnak tűnt. Idáig az elmúlt 2 hónap alatt csak hostelekben szálltam meg, de most gondoltam egyet és kitettem én is pár open requestet, ami arra szolgál, hogy az adott város szállásadói láthatják az oda érkező Couchsurfereket, akik így meginvitálhatnak az otthonukba. A folyamat persze fordítva is működik, amikor a szálláskereső küld felkérést a neki szimpatikus szállásadónak. Az egyik felkérésemet Saigonba, a másikat Kuala Lumpurba, a harmadikat pedig Sydneybe címeztem. A statisztika eddig úgy néz ki, hogy Kuala Lumpurból rengeteg felkérést kaptam, de többnyire fiúktól. A legtöbb nem szólított a nevemen, hanem csak egy sziával indított, majd egy vagy maximum két sorral folytatódott, amiben csak annyi állt, hogy nyugodtan mehetek hozzájuk. Ezekre a levelekre inkább nem is válaszoltam, mivel csak olyanoknál szeretek megszállni, akik tudják mi a Couchsurfing lényege, akik kíváncsiak rám és akiket én is szimpatikusnak találok. Ha ilyen nincs, akkor nem sajnálom a pénzt a hostelre. Végül kaptam egy felkérést egy elég érdekesnek tűnő környezetmérnök lánytól, amit el is fogadtam.
Hajnalban elhagytam Nha Trangot és délután már Mui né tengerpartján pihentem és még a kínai új évkor előadott sárkány táncba is belebotlottam.
Ha tetszett a bejegyzés, akkor kövess a Facebookon is!
Szállást keresel? Én szinte mindig a booking-ot használom szállásfoglalásra, ahol rengeteg féle szállás közül válogathatsz.
.jpg)
