2017. január 15.
Sokan úgy gondolják, hogy nekünk magyaroknak milyen nehéz utazni, hiszen sokkal alacsonyabbak nálunk az átlagfizetések, mint nyugatabbra. A hosszabb, hónapokig tartó utazásba meg bele se mernek gondolni. Ellenpéldának a tegnap megismert szlovák fiú és a saját történetemet hoznám (megspékelve a Hanoiban készült képeimmel).
A szlovák srác Kelet-Szlovákiából, az ukrán határ mellől származik. Mivel azon a környéken szintén nagyon alacsonyak a fizetések, ezért elköltözött Angliába, ahol kamion sofőrként dolgozott. Nincs diplomája, viszont 10 éves sofőri munkatapasztalat van a háta mögött és angolul tökéletesen beszél. Állítása szerint bárhol, bármelyik európai országban könnyen találna munkát a tapasztalata és a nyelvtudása miatt. Most 1,5 hónapon keresztül utazgat Vietnamban és Kambodzsában, de pár éven belül szeretne egy világ körüli utat is megtenni.
Én erre az útra 1 év 3 hónapon keresztül keményen gyűjtöttem a pénzt. A fizetésem kb. 60 %-át félre kellett tennem, ezért minden egyes fillér költését át kellett gondolnom. Nem nyugati fizetésem volt, így elég sok mindent meg kellett vonnom magamtól, hogy most itt lehessek (pl. minden nap főztem, új ruhák, bulik, nagyobb európai utazások szóba se jöhettek, illetve minden munkaszüneti napot bevállaltam a melóban, hogy ezzel is több pénzt tudjak az utazási kasszámba tenni. Még tavaly karácsonykor is dolgoztam.)
Persze nyugatabbra valóban sokkal egyszerűbb, nem egy olyan húszon pár éves diákkal találkoztam, akik egy nyár alatti diákmunkából tették össze a több hónapos ázsiai útjukra a pénzt. Nekünk sem lehetetlen, csak egy kicsit több ideig kell dolgozni érte.
A hosszabb, hónapokig tartó utazást szerintem fiatalon a legkönnyebb meglépni. A legtöbben azt mondják, hogy elindulni nehéz. Szerintem ez nem így van. Szerintem a pénz összegyűjtése a legnehezebb. Habár az utazás előtti pár napban nekem is kicsit összeállt a gyomrom, annyira izgultam, de az az előtti 1 év 3 hónap egy sokkal nehezebb időszak volt, mint az elindulás előtti pár izgulós nap átvészelése. Szerintem a legfontosabb az elhatározás. Ha az megvan, meg lesz a pénz is.
Hanoiban én még két dolgot akartam megnézni, a Ho Chi Minh mauzóleum környékét (bemenni már nem volt időm), illetve a Tran Quoc pagodát. Útközben eljutottam a szűk kis utcát végigszelő vasútvonalhoz is és megfigyelhettem a kommunista jelképekkel feldíszített diplomata negyedet is.
A hostelben megvásároltam egy egy irányú jegyet Cat ba szigetére, illetve egy open bus jegyet Ninh Binh – Hue – Hoi An – Nha Trang – Mui Ne – Saigon útvonalra, úgyhogy nagyjából ez lesz a tervem az elkövetkezendő 3 hétre.
Sokan úgy gondolják, hogy nekünk magyaroknak milyen nehéz utazni, hiszen sokkal alacsonyabbak nálunk az átlagfizetések, mint nyugatabbra. A hosszabb, hónapokig tartó utazásba meg bele se mernek gondolni. Ellenpéldának a tegnap megismert szlovák fiú és a saját történetemet hoznám (megspékelve a Hanoiban készült képeimmel).
A szlovák srác Kelet-Szlovákiából, az ukrán határ mellől származik. Mivel azon a környéken szintén nagyon alacsonyak a fizetések, ezért elköltözött Angliába, ahol kamion sofőrként dolgozott. Nincs diplomája, viszont 10 éves sofőri munkatapasztalat van a háta mögött és angolul tökéletesen beszél. Állítása szerint bárhol, bármelyik európai országban könnyen találna munkát a tapasztalata és a nyelvtudása miatt. Most 1,5 hónapon keresztül utazgat Vietnamban és Kambodzsában, de pár éven belül szeretne egy világ körüli utat is megtenni.
Én erre az útra 1 év 3 hónapon keresztül keményen gyűjtöttem a pénzt. A fizetésem kb. 60 %-át félre kellett tennem, ezért minden egyes fillér költését át kellett gondolnom. Nem nyugati fizetésem volt, így elég sok mindent meg kellett vonnom magamtól, hogy most itt lehessek (pl. minden nap főztem, új ruhák, bulik, nagyobb európai utazások szóba se jöhettek, illetve minden munkaszüneti napot bevállaltam a melóban, hogy ezzel is több pénzt tudjak az utazási kasszámba tenni. Még tavaly karácsonykor is dolgoztam.)
Persze nyugatabbra valóban sokkal egyszerűbb, nem egy olyan húszon pár éves diákkal találkoztam, akik egy nyár alatti diákmunkából tették össze a több hónapos ázsiai útjukra a pénzt. Nekünk sem lehetetlen, csak egy kicsit több ideig kell dolgozni érte.
A hosszabb, hónapokig tartó utazást szerintem fiatalon a legkönnyebb meglépni. A legtöbben azt mondják, hogy elindulni nehéz. Szerintem ez nem így van. Szerintem a pénz összegyűjtése a legnehezebb. Habár az utazás előtti pár napban nekem is kicsit összeállt a gyomrom, annyira izgultam, de az az előtti 1 év 3 hónap egy sokkal nehezebb időszak volt, mint az elindulás előtti pár izgulós nap átvészelése. Szerintem a legfontosabb az elhatározás. Ha az megvan, meg lesz a pénz is.
Hanoiban én még két dolgot akartam megnézni, a Ho Chi Minh mauzóleum környékét (bemenni már nem volt időm), illetve a Tran Quoc pagodát. Útközben eljutottam a szűk kis utcát végigszelő vasútvonalhoz is és megfigyelhettem a kommunista jelképekkel feldíszített diplomata negyedet is.
A hostelben megvásároltam egy egy irányú jegyet Cat ba szigetére, illetve egy open bus jegyet Ninh Binh – Hue – Hoi An – Nha Trang – Mui Ne – Saigon útvonalra, úgyhogy nagyjából ez lesz a tervem az elkövetkezendő 3 hétre.
Ha tetszett a bejegyzés, akkor kövess a Facebookon is!
Szállást keresel? Én szinte mindig a booking-ot használom szállásfoglalásra, ahol rengeteg féle szállás közül válogathatsz.
.jpg)
