2017. január 13.
A túra második napján szerencsére elállt az eső, így még inkább élvezhetőbbé vált a program. A 2. és 3. napon már a rizsföldeken keresztül vezetett az utunk, hogy felfedezzük a Sapa környéki falvakat és az ott élő népcsoportok mindennapjait.
A túra elég nehéz volt így sárban, hiszen végig fel-le haladtunk a dombokon. Az elején egy hatalmas lejtőn mentünk lefele, jó párszor közel voltam a sárfürdőhöz, de szerencsére nem taknyoltam el. Már-már az járt a fejemben, hogy feladom én ezt nem tudom végigcsinálni, majd ezt a gondolatot el is engedtem, amikor közölte az idegenvezetőnk, hogy a helyiek minden nap ezen az úton mennek végig. A rizsföldek bambusszal körülölelt utak mellett találhatóak. Érezni lehet itt már Kína közelségét.
Az utunkat végig kísérték helyi asszonyok, akik a kezüket nyújtották, hogy ne essünk el a sárban és mutatták hova érdemes lépni. Elején úgy tűnt, hogy milyen kedvesek, hogy így segítenek, de később kiderült, mire megy ki a játék. Persze arra, hogy vegyünk tőlük táskákat vagy pénztárcát. Annyira erőszakosak voltak, többször is el kellett mondani, hogy nem szeretnék vásárolni... Végül táskát nem vettem, de egy kis aprót adtam az egyik asszonynak, aki segített nekem az út alatt, mivel ha nem segített volna, akkor tuti, hogy a sárban kötök ki. Ez talán nem a legjobb módja a segítésének, hiszen ha mindenki ezt csinálja, akkor hozzászoknak, hogy nem is kell semmit eladni, majd a turisták úgyis adnak pénzt. A thaiföldi, Chiang Mai környéki túrával összehasonlítva ott egyáltalán nem szembesültünk ilyen élménnyel. Ott is volt, hogy egyik faluban egy család karkötőt kínált, vettem is egyet, de ők egyáltalán nem voltak erőszakosak, sőt, inkább félénkek, pedig nem hiszem, hogy sokkal jobb körülmények között élnének, mint a Sapa környéki lakosok. Talán annyival jobb a helyzetük, hogy télen ott nincs olyan hideg. Az is érdekes volt, hogy Thaiföldön csak férfiak kísértek minket, míg itt csak nők. Jelenleg télen nincs munka a rizsföldeken, így a nők most ráérnek, a férfiak pedig elfoglaltak az építkezéseken.
Este egy helyi családnál aludtunk, viszont ők sajna nem tudtak angolul, úgyhogy az idegenvezetőnk maradt még egy kicsit velünk beszélgetni. Megtudtuk, hogy a helyi nyelv egyáltalán nem hasonlít a vietnamira, inkább a kínaihoz áll közel. Az írásjelek is a kínaira hasonlítanak. A környéken 6 különböző nyelvet beszélnek. A helyiek közül a legtöbben soha nem jutnak Sapától messzebbre az életük során, de az idegenvezetőnk is csak a TV-ből látta Hanoit. Apropó TV és okostelefon. Itt Sapa környékén elég sok gyerek és felnőtt kezében láttam okostelefont. Ennek az lehet az oka, hogy a vietnami állam megpróbálja támogatni a hegyi falvakat, internettel, infrastruktúrával és különböző kedvezményekkel (pl. ingyenes oktatás).
Azért is jók ezek a túrák, mert jó kis csapat jön ilyenkor össze. Napközben három angol lánnyal haverkodtam, ők viszont csak 2 napos túrára jöttek, úgyhogy ebéd után mentek vissza Sapába. Délutánra rajtam kívül egy ausztrál pár, két dán fiú és egy francia pár maradt, akikkel este jót beszélgettünk a szálláson a tűz körül.
A túra második napján szerencsére elállt az eső, így még inkább élvezhetőbbé vált a program. A 2. és 3. napon már a rizsföldeken keresztül vezetett az utunk, hogy felfedezzük a Sapa környéki falvakat és az ott élő népcsoportok mindennapjait.
A túra elég nehéz volt így sárban, hiszen végig fel-le haladtunk a dombokon. Az elején egy hatalmas lejtőn mentünk lefele, jó párszor közel voltam a sárfürdőhöz, de szerencsére nem taknyoltam el. Már-már az járt a fejemben, hogy feladom én ezt nem tudom végigcsinálni, majd ezt a gondolatot el is engedtem, amikor közölte az idegenvezetőnk, hogy a helyiek minden nap ezen az úton mennek végig. A rizsföldek bambusszal körülölelt utak mellett találhatóak. Érezni lehet itt már Kína közelségét.
Az utunkat végig kísérték helyi asszonyok, akik a kezüket nyújtották, hogy ne essünk el a sárban és mutatták hova érdemes lépni. Elején úgy tűnt, hogy milyen kedvesek, hogy így segítenek, de később kiderült, mire megy ki a játék. Persze arra, hogy vegyünk tőlük táskákat vagy pénztárcát. Annyira erőszakosak voltak, többször is el kellett mondani, hogy nem szeretnék vásárolni... Végül táskát nem vettem, de egy kis aprót adtam az egyik asszonynak, aki segített nekem az út alatt, mivel ha nem segített volna, akkor tuti, hogy a sárban kötök ki. Ez talán nem a legjobb módja a segítésének, hiszen ha mindenki ezt csinálja, akkor hozzászoknak, hogy nem is kell semmit eladni, majd a turisták úgyis adnak pénzt. A thaiföldi, Chiang Mai környéki túrával összehasonlítva ott egyáltalán nem szembesültünk ilyen élménnyel. Ott is volt, hogy egyik faluban egy család karkötőt kínált, vettem is egyet, de ők egyáltalán nem voltak erőszakosak, sőt, inkább félénkek, pedig nem hiszem, hogy sokkal jobb körülmények között élnének, mint a Sapa környéki lakosok. Talán annyival jobb a helyzetük, hogy télen ott nincs olyan hideg. Az is érdekes volt, hogy Thaiföldön csak férfiak kísértek minket, míg itt csak nők. Jelenleg télen nincs munka a rizsföldeken, így a nők most ráérnek, a férfiak pedig elfoglaltak az építkezéseken.
Este egy helyi családnál aludtunk, viszont ők sajna nem tudtak angolul, úgyhogy az idegenvezetőnk maradt még egy kicsit velünk beszélgetni. Megtudtuk, hogy a helyi nyelv egyáltalán nem hasonlít a vietnamira, inkább a kínaihoz áll közel. Az írásjelek is a kínaira hasonlítanak. A környéken 6 különböző nyelvet beszélnek. A helyiek közül a legtöbben soha nem jutnak Sapától messzebbre az életük során, de az idegenvezetőnk is csak a TV-ből látta Hanoit. Apropó TV és okostelefon. Itt Sapa környékén elég sok gyerek és felnőtt kezében láttam okostelefont. Ennek az lehet az oka, hogy a vietnami állam megpróbálja támogatni a hegyi falvakat, internettel, infrastruktúrával és különböző kedvezményekkel (pl. ingyenes oktatás).
Azért is jók ezek a túrák, mert jó kis csapat jön ilyenkor össze. Napközben három angol lánnyal haverkodtam, ők viszont csak 2 napos túrára jöttek, úgyhogy ebéd után mentek vissza Sapába. Délutánra rajtam kívül egy ausztrál pár, két dán fiú és egy francia pár maradt, akikkel este jót beszélgettünk a szálláson a tűz körül.
Ha tetszett a bejegyzés, akkor kövess a Facebookon is!
Szállást keresel? Én szinte mindig a booking-ot használom szállásfoglalásra, ahol rengeteg féle szállás közül válogathatsz.
.jpg)
