2017. január 3.
Langkawi fővárosa Kuah. Ma arra gondoltam, hogy megnézem mi van arra fele. Pantai Cenangban béreltem egy bicót, majd a nap végére kb. 50 km-t bele is tettem. Itt már váltós bicót adtak átszámítva kb. 1000 Ft-ért, úgyhogy könnyebben vettem az emelkedőket, mint pár hete Ko Lantán.
Mielőtt elindulunk egy bérelt bicóval, érdemes megvizsgálni, hogy nem laposak-e a kerekek. Bennem ez akkor tudatosult, amikor már pár km-rel arébb voltam egy kisebb településen és éreztem, hogy valami nem stimmel a bicóval. Szerencsére épp megláttam az út szélén egy barkácsboltot. Az eladónak elmutogattam kézzel lábbal, hogy mi a probléma, aki meg is értette és segített felpumpálni a kereket. Ezt is sikerült megoldani.
A sziget déli részén én nem találtam különösebb látnivalókat, habár a bicózást a kevésbé forgalmas mellékutakon nagyon élveztem, kivéve azt, amikor megkergetett egy kóborkutya. Szerencsére épp lejtőhöz értem, így nem tudott utolérni. Kuah városában a kikötő melletti sas tér a főbb attrakció.
Miközben a dupla adag rizsemet és szardíniámat fogyasztottam, kinéztem a Google térképen, hogy nem messze van innen Kuahtól egy strand, a Pantai Beringin. Ha már itt vagyok, akkor megnézem milyen lehet – gondoltam. Átbicóztam Kuahból egy elég nagy dombon, majd követtem az útjelző táblát és a telefonom gps-ének az instrukcióit, de az útnak egyszer csak vége lett és egy nagy reszort kapujába gurultam. Az őrök meg is állítottak, hogy mi járatban erre fele. Nagyjából az alábbi beszélgetés zajlott le közöttünk. Én: – Jó napot. Nem tudják merre van a Beringin strand? A térképem szerint itt kéne lennie. Őrök: – Itt van, de csak a hotel vendégeinek elérhető. Én: – Nem engednének be csak 15 percre? Őrök: – Sajnáljuk, de nem lehet. Csak a hotel vendégei mehetnek be. Ön itt szállt meg? Én: – Nem, de csak 10 percre nem lehetne? Őrök: – Sajnáljuk, de a menedzsment ezt írta elő. Én: – Uram, 25 km-t bicikliztem, hogy megnézhessem ezt a strandot. Őrök: – Jó, ha fogyaszt valamit az étteremben, akkor bemehet. Én: – Hát, 6 ringit (kb. 400 Ft) van nálam, abból nem hiszem, hogy sok mindent vehetek. Őrök: – Nagy nevetés Én: – Nagy nevetés. Végül a strandra nem sikerült bejutnom, de legalább az őrök is és én is jót nevettem a story-n.
Nap végén még kibicóztam a reptérhez, hogy megnézzem a felszálló gépeket, de egy Air Asia gép után csak 1 óra múlva volt a következő indulás, úgyhogy erről a tervemről is lemondtam.
Langkawi fővárosa Kuah. Ma arra gondoltam, hogy megnézem mi van arra fele. Pantai Cenangban béreltem egy bicót, majd a nap végére kb. 50 km-t bele is tettem. Itt már váltós bicót adtak átszámítva kb. 1000 Ft-ért, úgyhogy könnyebben vettem az emelkedőket, mint pár hete Ko Lantán.
Mielőtt elindulunk egy bérelt bicóval, érdemes megvizsgálni, hogy nem laposak-e a kerekek. Bennem ez akkor tudatosult, amikor már pár km-rel arébb voltam egy kisebb településen és éreztem, hogy valami nem stimmel a bicóval. Szerencsére épp megláttam az út szélén egy barkácsboltot. Az eladónak elmutogattam kézzel lábbal, hogy mi a probléma, aki meg is értette és segített felpumpálni a kereket. Ezt is sikerült megoldani.
A sziget déli részén én nem találtam különösebb látnivalókat, habár a bicózást a kevésbé forgalmas mellékutakon nagyon élveztem, kivéve azt, amikor megkergetett egy kóborkutya. Szerencsére épp lejtőhöz értem, így nem tudott utolérni. Kuah városában a kikötő melletti sas tér a főbb attrakció.
Miközben a dupla adag rizsemet és szardíniámat fogyasztottam, kinéztem a Google térképen, hogy nem messze van innen Kuahtól egy strand, a Pantai Beringin. Ha már itt vagyok, akkor megnézem milyen lehet – gondoltam. Átbicóztam Kuahból egy elég nagy dombon, majd követtem az útjelző táblát és a telefonom gps-ének az instrukcióit, de az útnak egyszer csak vége lett és egy nagy reszort kapujába gurultam. Az őrök meg is állítottak, hogy mi járatban erre fele. Nagyjából az alábbi beszélgetés zajlott le közöttünk. Én: – Jó napot. Nem tudják merre van a Beringin strand? A térképem szerint itt kéne lennie. Őrök: – Itt van, de csak a hotel vendégeinek elérhető. Én: – Nem engednének be csak 15 percre? Őrök: – Sajnáljuk, de nem lehet. Csak a hotel vendégei mehetnek be. Ön itt szállt meg? Én: – Nem, de csak 10 percre nem lehetne? Őrök: – Sajnáljuk, de a menedzsment ezt írta elő. Én: – Uram, 25 km-t bicikliztem, hogy megnézhessem ezt a strandot. Őrök: – Jó, ha fogyaszt valamit az étteremben, akkor bemehet. Én: – Hát, 6 ringit (kb. 400 Ft) van nálam, abból nem hiszem, hogy sok mindent vehetek. Őrök: – Nagy nevetés Én: – Nagy nevetés. Végül a strandra nem sikerült bejutnom, de legalább az őrök is és én is jót nevettem a story-n.
Nap végén még kibicóztam a reptérhez, hogy megnézzem a felszálló gépeket, de egy Air Asia gép után csak 1 óra múlva volt a következő indulás, úgyhogy erről a tervemről is lemondtam.
Ha tetszett a bejegyzés, akkor kövess a Facebookon is!
Szállást keresel? Én szinte mindig a booking-ot használom szállásfoglalásra, ahol rengeteg féle szállás közül válogathatsz.
.jpg)
