2016. december 26.
Ahogy Thaiföldön, úgy Malajziában is nagyon egyszerű a közlekedés. Buszjegyet a buszállomáson, helyi utazási irodákban és egyes szállásokon is lehet foglalni. Kuala Lumpur és Penang között én még a Cameron felföldet iktattam bele az útitervembe, ahova a fővárosból a TBS – Terminal Bersepadu Selatan állomásról lehet eljutni.
A buszvégállomást kétféleképpen közelíthetjük meg:
1, Grab car, Uber vagy taxi – ebben a sorrendben nő az ár is
2, KTM Komuter vonat vagy KLIA transit vonat (nem összekeverendő a KLIA Express vonattal). A vonatról a Bandar Tasik Selatan állomásnál kell leszállni, ahonnan a felüljárón tudunk átsétálni a buszvégllomásra.
A szállásomat én Tanah Rata városban foglaltam. A Cameron felföldön gyönyörű teaültetvényeket csodálhatunk meg, illetve különböző turistaösvényeken túrázhatunk az esőerdőben. A monszun idején (november és február között) az ösvényeken elég nagy sárra lehet számítani, és pár útvonalat le is zárhatnak, úgyhogy a túrázásra nem ez a legjobb időszak, habár ilyenkor is gyönyörködhetünk a teaültetvényekben, mivel nem egész nap esik az eső. A Cameron felföldön nincs száraz évszak, esőre az év további részén is számítani lehet. A hőmérséklet kellemes, nincs nagy hőség, de hideg sem.
2016. december 27.
A Cameron felföldön helyi utazási irodáknál be lehet fizetni fél- vagy egy napos túrákra. Igazából csak egyet érdemes kiválasztani, mert a BOH teagyár és a teaültetvények meglátogatása mindegyik programban benne van. Én a fél napos teaültetvény és mossy forest, avagy a mohás erdő túrát választottam. A mossy forest felé tartva végig a teaültetvények mellett haladt az utunk. Eszméletlen gyönyörű volt.
A mohás erdő a Cameron felföld legmagasabb pontja, amit azzal reklámoznak, hogy ez a világ legősibb esőerdője, még a Taman Negaránál és az Amazonasnál is idősebb elvileg. Az erdő a jövőben valószínűleg nem lesz látogatható, mivel az elmúlt években a turisták elég sok kárt tettek benne. A helyiekben az verte ki leginkább a biztosítékot, amikor két turista felmászott az egyik mohával borított fára, majd feltették az ott készült fényképeket a Facebookra. Ezzel az akcióval hatalmas kárt tettek, hiszen a moha soha többé nem fog kinőni azon a részen, ahol ráléptek.
A BOH teagyár brit tulajdonosi kézben van. A gyárban anno indiai munkások dolgoztak, akiket a britek hoztak Malajziába. Egykoron 400 munkás dolgozott az ültetvényeken, de ma már csak 40-50-en vállalkoznak erre a nehéz fizikai munkára. Jelenleg indiaiak már nem dolgoznak az ültetvényeken, helyettük többnyire Mianmarból és Bangladesből érkeznek a vendégmunkások. A fizetés viszont még mindig nagyon alacsony, így elég magas a fluktuáció. A munkaerőhiány miatt nem is tudnak teát exportálni, mivel a hazai piac a jelenleg gyártott mennyiséget simán felvásárolja.
A Cameron felföldön több, számozott túraútvonal közül is választhatunk. A legkönnyebb a 4-es, ami Brinchnag és Tanah Rata városokat köti össze. A 9-esen elvileg csaló bandák szokták a turistákat kirabolni, így arra egyedül semmiképp nem ajánlott menni.
A szervezett túra és a 4-es útvonal lesétálása után a hostelban megismert két német lánnyal indultam felfedezni Tanah Rata környékét. Túrázni akartunk volna, de eléggé benőtt az az ösvény, amit kinéztünk, így csak a települést jártuk körbe.
Az egyik lány 6 hetes szakmai gyakorlaton vett részt a maláj Petronas olajcégnél. Érdekes volt hallani a tapasztalatait. Én idáig azt hittem, hogy Malajzia mennyire nyitott a más kultúrákra, hiszen több különböző vallást, bőrszínt és nemzetet megtalálni ebben az országban. A német lánynak viszont az volt a tapasztalata, hogy a muszlim malájok csak az idegenekkel ennyire elfogadóak, de azt nem nézik jó szemmel, ha egy muszlimnak született maláj nem úgy viselkedik, ahogy kéne. Az irodában együtt dolgozott egy maláj lánnyal, aki nem viselte a burkát és néha alkoholt is szokott inni, amire a többiek úgy reagálnak, hogy szinte levegőnek nézik. A német lány elmondása szerint az nem zavarja őket, hogy a nyugatiak, az indiaiak és a kínaiak nem viselnek burkát és isznak, viszont ha ezt közülük teszi valaki, akkor azt kiközösítik.
2016. december 28.
Tanah Ratától kb. 6 km-re, déli irányba haladva találunk egy másik tea ültetvényt, a Cameron Valley-t. Ez sokkal kisebb terülten fekszik, mint a BOH, viszont érdemes ide is ellátogatni, mivel ez is gyönyörű és kicsit nyugodtabb is, mint a BOH teagyár környéke. A Cameron Valley helyi, maláj tulajdonosi kézben áll és szintén csak a helyi piacra termel. A hostelben a tulajdonos azt mondta, hogy stoppoljak oda, mert itt mindenki ezt csinálja, viszont én végül a taxit választottam, mert nem akartam egyedül stoppolni. A taxi 50 ringitért, átszámítva kb. 3200 Ft-ért vitt el oda és vissza. Később tudtam meg, hogy ez az ár nem teljesen volt reális, mert már akár a feléből is ki lehetett volna hozni a fuvart. A teaültetvényeknél 1 órát adott a söfőr nézelődni. Ez az idő nagyjából elég, de szívesen ücsörögtem volna még egy másik órát és csak néztem volna ki a fejemből. A sofőrről útközben megtudtam, hogy ő is Indiából származik, habár már Malajziában született, pontosabban itt, a Cameron felföldön. A szüleit még a britek hozták be dolgozni a teaültetvényekre.
Ahogy Thaiföldön, úgy Malajziában is nagyon egyszerű a közlekedés. Buszjegyet a buszállomáson, helyi utazási irodákban és egyes szállásokon is lehet foglalni. Kuala Lumpur és Penang között én még a Cameron felföldet iktattam bele az útitervembe, ahova a fővárosból a TBS – Terminal Bersepadu Selatan állomásról lehet eljutni.
A buszvégállomást kétféleképpen közelíthetjük meg:
1, Grab car, Uber vagy taxi – ebben a sorrendben nő az ár is
2, KTM Komuter vonat vagy KLIA transit vonat (nem összekeverendő a KLIA Express vonattal). A vonatról a Bandar Tasik Selatan állomásnál kell leszállni, ahonnan a felüljárón tudunk átsétálni a buszvégllomásra.
A szállásomat én Tanah Rata városban foglaltam. A Cameron felföldön gyönyörű teaültetvényeket csodálhatunk meg, illetve különböző turistaösvényeken túrázhatunk az esőerdőben. A monszun idején (november és február között) az ösvényeken elég nagy sárra lehet számítani, és pár útvonalat le is zárhatnak, úgyhogy a túrázásra nem ez a legjobb időszak, habár ilyenkor is gyönyörködhetünk a teaültetvényekben, mivel nem egész nap esik az eső. A Cameron felföldön nincs száraz évszak, esőre az év további részén is számítani lehet. A hőmérséklet kellemes, nincs nagy hőség, de hideg sem.
2016. december 27.
A Cameron felföldön helyi utazási irodáknál be lehet fizetni fél- vagy egy napos túrákra. Igazából csak egyet érdemes kiválasztani, mert a BOH teagyár és a teaültetvények meglátogatása mindegyik programban benne van. Én a fél napos teaültetvény és mossy forest, avagy a mohás erdő túrát választottam. A mossy forest felé tartva végig a teaültetvények mellett haladt az utunk. Eszméletlen gyönyörű volt.
A mohás erdő a Cameron felföld legmagasabb pontja, amit azzal reklámoznak, hogy ez a világ legősibb esőerdője, még a Taman Negaránál és az Amazonasnál is idősebb elvileg. Az erdő a jövőben valószínűleg nem lesz látogatható, mivel az elmúlt években a turisták elég sok kárt tettek benne. A helyiekben az verte ki leginkább a biztosítékot, amikor két turista felmászott az egyik mohával borított fára, majd feltették az ott készült fényképeket a Facebookra. Ezzel az akcióval hatalmas kárt tettek, hiszen a moha soha többé nem fog kinőni azon a részen, ahol ráléptek.
A BOH teagyár brit tulajdonosi kézben van. A gyárban anno indiai munkások dolgoztak, akiket a britek hoztak Malajziába. Egykoron 400 munkás dolgozott az ültetvényeken, de ma már csak 40-50-en vállalkoznak erre a nehéz fizikai munkára. Jelenleg indiaiak már nem dolgoznak az ültetvényeken, helyettük többnyire Mianmarból és Bangladesből érkeznek a vendégmunkások. A fizetés viszont még mindig nagyon alacsony, így elég magas a fluktuáció. A munkaerőhiány miatt nem is tudnak teát exportálni, mivel a hazai piac a jelenleg gyártott mennyiséget simán felvásárolja.
A Cameron felföldön több, számozott túraútvonal közül is választhatunk. A legkönnyebb a 4-es, ami Brinchnag és Tanah Rata városokat köti össze. A 9-esen elvileg csaló bandák szokták a turistákat kirabolni, így arra egyedül semmiképp nem ajánlott menni.
A szervezett túra és a 4-es útvonal lesétálása után a hostelban megismert két német lánnyal indultam felfedezni Tanah Rata környékét. Túrázni akartunk volna, de eléggé benőtt az az ösvény, amit kinéztünk, így csak a települést jártuk körbe.
Az egyik lány 6 hetes szakmai gyakorlaton vett részt a maláj Petronas olajcégnél. Érdekes volt hallani a tapasztalatait. Én idáig azt hittem, hogy Malajzia mennyire nyitott a más kultúrákra, hiszen több különböző vallást, bőrszínt és nemzetet megtalálni ebben az országban. A német lánynak viszont az volt a tapasztalata, hogy a muszlim malájok csak az idegenekkel ennyire elfogadóak, de azt nem nézik jó szemmel, ha egy muszlimnak született maláj nem úgy viselkedik, ahogy kéne. Az irodában együtt dolgozott egy maláj lánnyal, aki nem viselte a burkát és néha alkoholt is szokott inni, amire a többiek úgy reagálnak, hogy szinte levegőnek nézik. A német lány elmondása szerint az nem zavarja őket, hogy a nyugatiak, az indiaiak és a kínaiak nem viselnek burkát és isznak, viszont ha ezt közülük teszi valaki, akkor azt kiközösítik.
2016. december 28.
Tanah Ratától kb. 6 km-re, déli irányba haladva találunk egy másik tea ültetvényt, a Cameron Valley-t. Ez sokkal kisebb terülten fekszik, mint a BOH, viszont érdemes ide is ellátogatni, mivel ez is gyönyörű és kicsit nyugodtabb is, mint a BOH teagyár környéke. A Cameron Valley helyi, maláj tulajdonosi kézben áll és szintén csak a helyi piacra termel. A hostelben a tulajdonos azt mondta, hogy stoppoljak oda, mert itt mindenki ezt csinálja, viszont én végül a taxit választottam, mert nem akartam egyedül stoppolni. A taxi 50 ringitért, átszámítva kb. 3200 Ft-ért vitt el oda és vissza. Később tudtam meg, hogy ez az ár nem teljesen volt reális, mert már akár a feléből is ki lehetett volna hozni a fuvart. A teaültetvényeknél 1 órát adott a söfőr nézelődni. Ez az idő nagyjából elég, de szívesen ücsörögtem volna még egy másik órát és csak néztem volna ki a fejemből. A sofőrről útközben megtudtam, hogy ő is Indiából származik, habár már Malajziában született, pontosabban itt, a Cameron felföldön. A szüleit még a britek hozták be dolgozni a teaültetvényekre.
Ha tetszett a bejegyzés, akkor kövess a Facebookon is!
Szállást keresel? Én szinte mindig a booking-ot használom szállásfoglalásra, ahol rengeteg féle szállás közül válogathatsz.
.jpg)
