2016. december 17.
Azt vettem észre, hogy Ko Lantára mindenki hosszabb időre érkezik és senki sem rohan át a szigeten 1-2 nap alatt. A hostelben is egy kis közösség jött létre, együtt reggelizünk, majd este megiszunk pár sört. Holnap lesz az utolsó teljes napom a szigeten. Nagyon megszerettem ezt a helyet, nehéz lesz elmenni innen.
Lopástól, értékek eltulajdonításától itt egyáltalán nem kell tartani. A bicikli / robogó bérlős néni mondta, hogy nyugodtan hagyjam ott a bicót bárhol, nem kell lezárni, nem fogja ellopni senki. Ez így is történt, volt, hogy bicóval mentem a strandra és jó messze mentem a biciklitől, de a kutya sem mozdította el onnan, ahova letettem. Olyan is előfordult, hogy bementem egy utazási irodába (nyitott helyiség, nem volt ajtó), mert megláttam a bicóról, hogy árulnak képeslapokat. Nagyban válogatom a sok lap közül, hogy melyiket vegyem meg, fél óra után végre sikerült is döntenem, de akkor tudatosult bennem, hogy nincs itt senki, nem tudok fizetni. Megkérdeztem a pár méterre parkoló tuk-tuk sofőrt, hogy hol a tulaj, aki azt mondta, hogy majd 1 óra múlva jön. Addig simán kipakolhattam volna az egész képeslap állványt, de itt megbíznak egymásban az emberek. Amikor bicót béreltem, akkor a nő mindig mondta, hogy nem kell most fizetni, majd jó lesz este is, amikor visszajövök.
Aznap nem csináltam semmi különöset, csak pihentem.
2016. december 18.
Két látnivaló maradt még ki Ko Lantán, a Tiger Cave, avagy tigris barlang és a vízesés. Mind a kettő a sziget déli oldalán található, viszont robogót most se akartam egyedül bérelni, így újra bicóra ültem. A tigris barlanghoz nagyon hangulatos, dzsungelben kialakított földúton lehet eljutni, így már az oda utazás is egy élmény. A barlangtól nem messze viszont azt az információt kaptam, hogy a belépő 300 baht túravezetéssel (2.400 Ft) és a barlang bejárata még egy 40 perces nehéz túrára található. A jegyszedő nő azt mondta, hogy nyugodtan elindulhatok egyedül is, de biztos benne, hogy max 10 perc múlva vissza fogok fordulni. 300 bahtot nem akartam kifizetni egy barlangért, úgyhogy végül megfordultam és visszamentem a főútra. A vízesésnél hasonló sikerrel jártam. A bicómon nem igazán fogott a fék, így már nem csak az emelkedők előtt, hanem a lejtőknél is le kellett szállnom, úgyhogy inkább visszafordultam és visszamentem a hostelbe.
A hostelben az egyik brit csaj megismert egy amerikai srácot, akik épp kajálni készültek, amikor visszaértem a szállásra. Mondták, hogy csatlakozzak én is. A srácról kiderült, hogy tűzoltóként dolgozik Kaliforniában, ahol nyaranta elég sok munkájuk van, hiszen általában leég a fél erdő. Mint ahogy a katonák, a tűzoltók is jóval több szabadságot kapnak az USA-ban, mint az átlag amerikai irodai dolgozó. Habár a srác egyedül utazik, de inkább kényelmesebb módon, reszortokban foglal szállást. Mondta, hogy Phi Phi szigetén is eltöltött egy hetet, amire egyből az a kérdés fogalmazódott meg bennem, hogy de az egy kis buli sziget, mit csináltál ott egyedül ennyi ideig? Esetleg találtál buli társakat? Kiderült mi a taktikája. Habár egyedül érkezik a szigetekre és a reszortokba, de a bárokban általában leszólít embereket és így szerez magának utazó- és buli társakat, akikkel már együtt érkezik a buli helyszínre. Így talált magának társaságot Phi Phin és Ko Lantán is, úgyhogy ezek szerint működik a dolog.
Azt vettem észre, hogy Ko Lantára mindenki hosszabb időre érkezik és senki sem rohan át a szigeten 1-2 nap alatt. A hostelben is egy kis közösség jött létre, együtt reggelizünk, majd este megiszunk pár sört. Holnap lesz az utolsó teljes napom a szigeten. Nagyon megszerettem ezt a helyet, nehéz lesz elmenni innen.
Lopástól, értékek eltulajdonításától itt egyáltalán nem kell tartani. A bicikli / robogó bérlős néni mondta, hogy nyugodtan hagyjam ott a bicót bárhol, nem kell lezárni, nem fogja ellopni senki. Ez így is történt, volt, hogy bicóval mentem a strandra és jó messze mentem a biciklitől, de a kutya sem mozdította el onnan, ahova letettem. Olyan is előfordult, hogy bementem egy utazási irodába (nyitott helyiség, nem volt ajtó), mert megláttam a bicóról, hogy árulnak képeslapokat. Nagyban válogatom a sok lap közül, hogy melyiket vegyem meg, fél óra után végre sikerült is döntenem, de akkor tudatosult bennem, hogy nincs itt senki, nem tudok fizetni. Megkérdeztem a pár méterre parkoló tuk-tuk sofőrt, hogy hol a tulaj, aki azt mondta, hogy majd 1 óra múlva jön. Addig simán kipakolhattam volna az egész képeslap állványt, de itt megbíznak egymásban az emberek. Amikor bicót béreltem, akkor a nő mindig mondta, hogy nem kell most fizetni, majd jó lesz este is, amikor visszajövök.
Aznap nem csináltam semmi különöset, csak pihentem.
2016. december 18.
Két látnivaló maradt még ki Ko Lantán, a Tiger Cave, avagy tigris barlang és a vízesés. Mind a kettő a sziget déli oldalán található, viszont robogót most se akartam egyedül bérelni, így újra bicóra ültem. A tigris barlanghoz nagyon hangulatos, dzsungelben kialakított földúton lehet eljutni, így már az oda utazás is egy élmény. A barlangtól nem messze viszont azt az információt kaptam, hogy a belépő 300 baht túravezetéssel (2.400 Ft) és a barlang bejárata még egy 40 perces nehéz túrára található. A jegyszedő nő azt mondta, hogy nyugodtan elindulhatok egyedül is, de biztos benne, hogy max 10 perc múlva vissza fogok fordulni. 300 bahtot nem akartam kifizetni egy barlangért, úgyhogy végül megfordultam és visszamentem a főútra. A vízesésnél hasonló sikerrel jártam. A bicómon nem igazán fogott a fék, így már nem csak az emelkedők előtt, hanem a lejtőknél is le kellett szállnom, úgyhogy inkább visszafordultam és visszamentem a hostelbe.
A hostelben az egyik brit csaj megismert egy amerikai srácot, akik épp kajálni készültek, amikor visszaértem a szállásra. Mondták, hogy csatlakozzak én is. A srácról kiderült, hogy tűzoltóként dolgozik Kaliforniában, ahol nyaranta elég sok munkájuk van, hiszen általában leég a fél erdő. Mint ahogy a katonák, a tűzoltók is jóval több szabadságot kapnak az USA-ban, mint az átlag amerikai irodai dolgozó. Habár a srác egyedül utazik, de inkább kényelmesebb módon, reszortokban foglal szállást. Mondta, hogy Phi Phi szigetén is eltöltött egy hetet, amire egyből az a kérdés fogalmazódott meg bennem, hogy de az egy kis buli sziget, mit csináltál ott egyedül ennyi ideig? Esetleg találtál buli társakat? Kiderült mi a taktikája. Habár egyedül érkezik a szigetekre és a reszortokba, de a bárokban általában leszólít embereket és így szerez magának utazó- és buli társakat, akikkel már együtt érkezik a buli helyszínre. Így talált magának társaságot Phi Phin és Ko Lantán is, úgyhogy ezek szerint működik a dolog.
Ha tetszett a bejegyzés, akkor kövess a Facebookon is!
Szállást keresel? Én szinte mindig a booking-ot használom szállásfoglalásra, ahol rengeteg féle szállás közül válogathatsz.
.jpg)
