Az előző napokban befizettem egy Chiang Mai környéki dzsungeltúrára, ahol helyi túravezető segítségével a hegyi törzsek életébe kaphatunk betekintést. Nemcsak a törzsek miatt volt érdekes ez a program számomra, hanem a trópusi éghajlaton való túrázás miatt is, hiszen így megfigyelhettem a természetet. A túra kis csoportos, kb. 5-10 ember vesz rajta részt és a helyi utazási irodákban lehet befizetni.
Reggel mindenkit felvesznek a szállása előtt. Jó kis csapat jött össze, két francia friss diplomás agrármérnök lány, egy 19 éves német fiú, illetve egy 29 éves amerikai katona és annak 24 éves német fitnesz modell és a Hiltonnál sales menedzserként dolgozó felesége. A német lánynak be nem állt a szája, sokat nevettem a hülyeségein. Megtudtuk róla, hogy eléggé hiperaktív életet él, naponta 5-6 órákat alszik csak. Amikor fitnesz szezon van, akkor hajnali 4-kor kel föl edzeni és mellette még teljes munkaidős állása is van Seattle-ben. Azt tervezi, hogy jövőre elindul az egyik leghíresebb fitnesz versenyen, az Arnoldon. Állítása szerint egy dolog nyugtatja le, a Washington államban legálisan beszerezhető fű. Még egy olyan engedéllyel is rendelkezik, amivel legálisan kereskedhet fűvel.
Ezzel a platós kocsival utaztunk a túra kezdőpontjáig |
Túránk elején lehetett elefánton is “lovagolni”, de hárman úgy döntöttünk, hogy nem élünk ezzel a lehetőséggel, mivel szerintünk az elefánt nem a turisták szórakoztatására van. Az elefánt lovaglás helyett én inkább csak megetettem őket banánnal és bambusszal.
Sok helyen ütik és verik az elefántokat, hogy betanuljanak a lovaglásba - érdemes kihagyni ezt a programot Thaiföldön és inkább messziről nézni őket |
Szegény csak egy helyben toporog, mivel oda van kötözve a lába |
Fél napos túrázás után végül elértük a törzsi falut, ahol az első éjszakánkat töltöttük. Észak-Thaiföldön több törzs is él, akik pár száz éve Mianmarból és Dél-Tibetből vándoroltak el a jobb életkörülmények reményében. Legtöbbjüknek nincs útlevele és dokumentumai, sőt még nevük sem. A kultúrájukat és saját nyelvüket mai napig őrzik és nem igazán érintkeznek a külvilággal. Otthonaikat a hegyekben, 1000 méteres tengerszint feletti magasságon alakítják ki. A thai kormány nem szívesen látott vendégként kezeli ezt a közel 1 millió embert, mivel szerintük védett területen élnek, ahol nem lenne szabad mezőgazdasági tevékenységet folytatni. A helyiek elmondása szerint a turistáknak nagyon örülnek, szívesen engednek bepillantást az életükbe.
Megálltunk egy vízesésnél fürödni |
Kaptam egy karkötőt |
Nem kell sok vizet hozni, mert úgy szervezik a kirándulást, hogy bizonyos pontokra kiültetnek egy helyi bácsit, akitől lehet vásárolni |
A túravezetőnk |
Este a túravezetők és pár helyi srác segítségével megfőztük a vacsorát, majd kaja után még játszottunk pár játékot. Nagyon jó hangulatban telt ez a nap, nagyon élveztem a túrát és az esti programokat is. Sötétedés után pedig a dzsungel hangja eszméletlen élményt nyújt.
A WC - Ázsiában hozzá kell szokni |
Elkészült a kaja |
Előző nap: Templom a város felett, Doi Suthep
Következő nap: Túrázás a dzsungelben 2. rész
Ha tetszett a bejegyzés, akkor kövess a Facebookon is!
Szállást keresel? Én szinte mindig a booking-ot használom szállásfoglalásra, ahol rengeteg féle szállás közül válogathatsz.