10. nap: Túrázás a dzsungelben Chiang Mai közelében - 2.rész

2016. december 3.

A dzsungel túra 2. napján már csak 4-en maradtunk, mivel az amerikai-német páros csak 2 napos túrára fizetett be, ezért ők egy másik útvonalon és másik túravezetővel folytatták tovább a kirándulást.

Kilátás az előző szállásunkról

Itt aludtunk előző este

Ez a konyha

Aznap egy viszonylag könnyebb túránk volt, összesen csak kb. 3 órát gyalogoltunk, közben pedig megálltunk ebédre az egyik hegyi törzsi faluban. Láttunk rizsföldeket, falvakat, egyszerű falusi házakat, viskókat, papaja fát és vízibivalyokat.

Innen indultunk, ez volt a falu, ahol előző este megszálltunk

Az egyik túravezetőnk és a vízibivaly

A helyi közért

Azért építik cölöpökre a házakat, hogy az esős évszakban ne vigye el az eső

Túravezetés nélkül ilyen helyekre lehetetlen eljutni, nem kijelölt túraútvonalakon haladtunk

Munka a rizsföldön

Banánfa és a dzsungel

Megérkeztünk a következő faluba

Nem rámenősen tukmálták, úgyhogy vettem egy karkötőt a helyiektől

Ők árulták a karkötőket

Mit esznek az emberek itt a hegyekben?

Már az előző nap is feltűnt, hogy a túravezetőink nem velünk esznek, hanem mindig külön vonulnak a falubéli ismerőseikkel és valami mást vacsoráznak, mint mi. Kíváncsiak lettünk, hogy vajon ők mit esznek, úgyhogy este a közös főzéskor megkértük őket, hogy mutassák meg a vacsorájukat. Este tábortüzet csináltak, majd sorban hozták nyárson az éppen frissen levadászott zsákmányt. Először is egy pók került a nyársa, amit még útközben egy nagy banánfalevélbe csomagoltak. Következő állat egy mókus volt, amit először megperzseltek, leszedték a szőrét, majd bevitték a konyhába és levest készítettek belőle. Utána jött még egy nagy sáska, madár és rengeteg béka. A pókoktól undorodom, úgyhogy annak megkóstolásában én nem vettem részt, de a madarat, a békát és a mókuslevest megkóstoltam én is. A levest nagyon erősen fűszerezik, szinte égeti a nyelvet és minden belsőséget benne hagynak, még a beleket is. A madár és a béka végül is nem olyan gusztustalan, azt Európában is megeszik, a mókus a nyárson viszont eléggé bizarr látvány volt.

Haszonállataik a bivaly, disznó, csirke és a tehén. Rizst, banánt, papaját, maracuját és zöldségeket pedig szintén gyakran fogyasztanak.

A mai szállásunk nem egy faluban volt, hanem egy turistáknak kialakított erdei szállóban

Készül a vacsora

A helyiek mindennapi élete

Túránk során nemcsak a két idegenvezetőnk, hanem azok ismerősei/barátai/rokonai is csatlakoztak hozzánk. Volt egy srác, aki elég jól beszélt angolul, őt kérdezgettük a helyiek életéről. Egyik francia lány megkérdezte, hogy hol tanult meg ilyen jól angolul, amire az a válasz érkezett, hogy nem járt iskolába, a turistáktól tanulja a nyelvet. Én arra voltam kíváncsi, hogy a törzsi falvak lakosai vajon jártak-e már Chiang Maiban. Az angolul jól beszélő srác járt már a városban, de elmondása szerint a helyi emberek többsége csak a falvak között mozog, habár a fiatalok között vannak olyanok, akik elhagyják a közösséget és inkább a városi életet választják. Azt is megtudtuk, hogy a dzsungel legveszedelmesebb állata a kobra, melynek mérge 10 perc alatt megöli az embert. Az angolul jól tudó srác egyik rokonát vadászat közben érte kobratámadás. Elefánt, majom és tigris ezen a környéken nem él.

Tegnap a fürdés elmaradt, de ma pótoltuk. A szállásunk mellett csordogáló forrásban mosakodtunk és hajat mostunk, majd a tábortűz kialudtával a dzsungel lüktető zajára aludtunk el.