Mostar környéke

21. nap

Tegnap, még amikor bementem az első hostelbe a megérkezésem után, megláttam egy reklámplakátot egy Mostar környéki kirándulásról. Helység nevek nem voltak kiírva, de képekkel el volt látva, azok meg szépek voltak, úgyhogy rákérdeztem, hogy működik ez. Mondták, hogy még két embert szerválniuk kell mellém, ha ez sikerül, akkor megszervezik. Este szóltak is, hogy találtak két lányt.

Kiderült, hogy jó nagy család-barát hostel business hálózatot működtetnek itt Mostárban. Volt ugye az a hostel, ahova először bementem, onnan átirányítottak egy másikba és a két lány akit szerváltak a trip-re, azok egy harmadikban szálltak meg. Szerintem példát lehetne venni erről. Sokan úgy gondolják, hogy nem segítenek a konkurenciának, mert akkor nekik lesz rossz, de kicsit jobban belegondolva, van x helyem egy hostelben, ha az telített és a rokonhoz, baráthoz küldöm tovább a vendégeket, azzal én nem járok rosszabbul, sőt, ilyen kirándulások esetében össze lehet fogni egymással. És ez nem hiszem, hogy csak a hostel business-ben van így.

A kirándulásra befizetett összeg tartalmazott egy reggelit és vacsorát is. Reggeli után indulhattunk is. A két lány egyébként svéd volt. Ők is Interrail-eztek, mint szinte mindenki, akivel találkoztam az út alatt. Ez volt az első hosszabb utazásuk. Jártak Budapesten is, ami nagyon tetszett nekik, sőt az volt a kedvenc városuk. Nálam fiatalabbak voltak, 20 év körüliek. Az egyikőjük orvosnak tanult, a másik pedig építésznek. Az szimpatikus nekem a svédekben, hogy annyira egyszerűek, persze jó értelemben. Nem flancolnak a ruhákkal, ékszerekkel. Nagyon szimpatikus nekem ez a skandináv kultúra, nem véletlenül ők a legboldogabbak a világban. Egyébként a skandináv országokban nem büntetik a vadkempingezést, mert úgy tartják, hogy mindenkinek joga van kint tartózkodni a természetben, úgyhogy egy Interrail jeggyel és sátorral elég jól ki lehet jönni anyagilag. Csak egy hátránya van az ott tartózkodásnak, hogy sokat esik és nincs meleg és sok napsütés, ami nekem nagyban meghatározza a hangulatomat, de majd valamelyik nyáron jó lenne arra egy kis túra.

Visszatérve a mi kis boszniai kirándulásunkra, első állomás Blagaj volt, ami két dologról híres, a Buna folyó forrásáról és az 1500-as években épült dervis (iszlám szerzetesek) kolostorról. Ma már nem laknak ott a szerzetesek, viszont a turistáknak nyitva áll. Nagyon érdekes volt látni. Én még soha nem jártam előtte iszlám épületben. Csak úgy léphettünk be, hogy a vállunkat és a térdünket eltakartuk és a cipőnket levettük. Nem csak az épület szép, de a kilátás a forrásra és a sziklákra is. Hihetetlenül nyugis környék. Sajna a hátránya az ilyen kirándulásoknak, hogy másokhoz kell igazodni. Én úgy maradtam volna még ott, csak hallgatni a forrás hangját meg egy kicsit ücsörögni, de erre nem volt lehetőség, mert a bácsika aki vitt minket elég rohanósra vette a figurát, viszont egy török kávét megittunk a kolostor melletti kávézóban. Ja és a forrásból egyébként lehet inni, nagyon tiszta a vize.

Következő állomás Pocitelj volt, ami pedig a város fölötti várromról híres, aminek az építését anno még Mátyás-király is támogatta, annak érdekében, hogy sikeresen megállítsák a török előretörését. Ez nem igazán sikerült a városnak, mivel a törökök sikeresen elfoglalták, ennek eredményeképpen épült fel a minaret és a dzsámi a vár alatt. Nekem nagyon tetszett a hangulata a városnak és a kilátás is gyönyörű a várról. Szintén ugyanaz a problémám volt csak, mint Blagajban is, hogy én még maradtam volna egy kicsit tovább gyönyörködni a látványban.

Utolsó előtti állomás pedig a Kravica-vízesés volt, ami nagyon hasonlított a Krka nemzeti parkban látható nagy vízeséshez. Itt viszont nincs kialakított ösvény, amit körbe lehetne sétálni, de itt is lehet fürödni. Nagyon szép látvány, szerencsére itt már időnk is volt gyönyörködni benne.

Végül megálltunk még Medugorjében is, ahol megnéztük a skanzent és a templomot, ami egy zarándokhely, elvileg megjelent ott Szűz Mária, de ezt a katolikusok nem hiszik el.

Jó kis kirándulás volt, szép helyek, jó társasággal. Mostárba való visszaérkezés után megettük a vacsorát, frissen sütött bureket, majd egy órával később még kimentünk a lányokkal egy kávéra a városba.