Booking.com

2014. szeptember 17.

Couchsurfing San Benedetto del Trontoban II.

Az utazás előző napjáról, Pescararól és a san benedettói CS élményeimről itt írtam.

12. nap

Erre a napra a terv Ascoli Piceno volt. Reggel Hasmik csinált kávét és pirítóst, és még csomagolt is nekem egy szendvicset, majd kikísért a vonatállomásra. A vonatállomáson még a jegyemet is megvette az automatából, közbe magyarázva, hogy mit kell megnyomni. Ez itt már egy kicsit kezdett sok lenni. Fél év alatt sikerült elsajátítani, hogyan kell használni a Trenitalia jegyautomatáit, de ezt inkább már a túlzott vendégszeretetnek tudtam be.

Ascoli viszont nagyon tetszett. Marche déli részén, a hegyekbe épített, kis patakokkal körülvett középkori városka. Viszonylag sok turistát lehetett látni az utcákon és a főbb tereken; a Piazza del Popolón és a Piazza Román. Sétálgattam még céltalanul a kis utcákban, amik szintén hangulatosak. 



Délután visszamentem San Benedettóba, majd Hasmikkal kimentünk a strandra, habár nem volt valami jó idő. San Benedetto strandja szinte teljesen ugyanolyan volt, mint Pescaraban. San Benedettót is hasonló üdülőhelynek írnám le egyébként, ahol semmi különleges nincs, csak a homokos, hosszan elnyúló tengerpart. Vannak még sétálóutcák és üzletek, de azok nem igazán hoznak lázba. Strand után kimentünk valami halas bódéhoz, ahol elvileg lehet venni minden féle sült tengeri herkentyűt, de pont zárva volt. Végül vettünk egy pizzát és elmentünk az óvárosba megenni.

Hasmik nagyon aranyos lány volt, de egyszerűen vele is alig találtunk valami közös témát, amiről tudtunk volna beszélgetni, én ezeket a small talk szerűségeket meg nem igazán kedvelem. Hasmik teljesen más világban él, mint én. Én inkább reálisan próbálok gondolkozni. Például én véleményem az, hogy semmi sem tökéletes, mindennek van előnye illetve hátránya is. Ezzel szemben Hasmiktól megkérdeztem, hogy hol érezte magát a legjobban idáig azok az országok közül, ahol élt már. Lakott már Örményországban, gimibe Oroszországba járt, most Olaszországban él és tanul, mivel az anyukája ide költözött és volt már Erasmuson Németországban is. Erre azt válaszolta, hogy mindenhol nagyon szeretett lenni és mindenhol gyorsan megszokta a más kultúrát. San Benedettóra pedig azt mondta, hogy az egyszerűen a paradicsom és ő lakik a legjobb helyen. Tök jó dolog ez a pozitív hozzáállás, hogy mindenhol megtalálja a helyét, de nekem nem lenne mindegy, hogy Oroszországban élek vagy Németországban. San Benedettót, meg mindennek mondanám, csak a világ legjobb helyének nem. Másik gondolata pedig az volt, hogy úgy kéne élni, mintha a mai nap lenne az első és utolsó napunk. Minden nap rá kéne csodálkozni a madarakra, a színekte, stb. Ez is nagyon szép gondolat, de nekem túl elvont. Persze legyünk megelégedve azzal amink van, de azért legyenek célok, hogy mit lehet még elérni. Marha fontos a pozitív gondolkodás, de két lábbal a földön állva. Számomra a pozitív gondolkodás nem feltétlenül azt jelenti, hogy például  azt mondom, hogy mindenhol szeretek lakni. Voltak helyek, ahol nem szerettem élni. Budapestet például vidékiként nagyon nem kedveltem meg. Gyönyörű, Európa egyik legszebb városa, de nem nekem való, mivel túl nagy város. Olaszországban élés se lett a szívem csücske, de ezekre azt mondom, hogy kipróbáltam, most már legalább van tapasztalatom, de nem lett az igazi. Pozitívan fogom fel, mert nem azt mondom, hogy hű de nagyot csalódtam, meg milyen rossz volt, hanem csak egy tapasztalatnak fogom föl, amiből lehet mit tanulni.

Hasmik egyébként nem sok mindent tudott Magyarországról, ami normális, hiszen én se sok mindent tudok Örményországról. Annyi maradt meg benne az országunkról, hogy anno egy azeri katona megölte az örmény katonatársát, akit Magyarország később, idő előtt átadott Azerbajdzsánnak. Ez nagy felháborodást keltett az örményekben, hiszen az azeriekkel nem ápolnak valami jó viszonyt. Azerbajdzsán pedig nemzeti hősként kezelte otthon a gyilkos katonát, felmentve a büntetése hátralevő részétől.

Aznapi költéseim:

  • 3,3 euró: vonatjegy Ascoliba
  • 1,08 euró: reggeli 
  • 0,9 euró: kávé
  • 1,7 euró: fagyi
  • 0,5 euró: WC
  • 3,3 euró: vonatjegy vissza
  • 4,5 euró: pizza


A beszámoló itt folytatódik tovább. 

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Tetszett a bejegyzés? Akkor kövess a Facebookon is, hogy ne maradj le a friss bejegyzésekről.