Siénából február 2-án, vasárnap utaztam Anconába. Jó hosszú út volt, kb. 7 óra a várakozásokkal együtt. 2-szer kellett átszállnom. Aznap egy hotelban aludtam, mivel az egyetemi szállással foglalkozó iroda csak hétköznapokon van nyitva. Hétfő reggel első dolgom volt elmenni az irodába és elkérni a kulcsokat. Nagyon örültem neki, hogy nem volt lift és 1000 lépcsőn kellett felcincálnom a 30-40 kilós csomagom, majd ugyanez visszafele, de végre a szállás elintézve.
Olaszországban a diák szállások teljesen mások, mint Magyarországon. Itt nem kollégiumok vannak, hanem lakások. Úgy kell elképzelni, mint egy kisebb lakótelep, ami csak diákoknak van fenntartva. A lakásban van 2 szoba, mindkét szobában van fürdő és van egy közös nagy konyha. Mindkét szobába 2-2 ágy van, tehát összesen 4-en lakunk a lakásban.
Ancona dimbes-dombos város, persze a szállás egy domb tetején van, ide is cipelhettem föl a jó nehéz bőröndöm. Gyorsan lepakoltam, majd elmentem a bankba elutalni a szállás díját, majd a bizonylatot átvittem az irodába. Már csak az internet elintézése volt hátra. Az internettel foglalkozó iroda 12.30-ig van nyitva, én délre értem oda és azt mondták, hogy már késő van nincs itt senki, aki tudna adni nekem új jelszót, úgyhogy jöjjek vissza holnap reggel. Éljen az olasz munkamorál, dél már túl késő. 3,5 órát kéne dolgozni egy nap, de az se jön össze nekik.
Sajnos a lakás ágyneművel és konyhai dolgokkal nincs felszerelve, ezért délután elmentem beszerezni pár dolgot. Este hazaértek a lakótársak is, egy orosz és egy lengyel lány, viszont a lengyel lány február közepétől költözik albérletbe. Ők a másik szobában laknak, mondták, hogy a szobatársam egy másik lengyel lány lesz, aki egyelőre még nincs itt. Mindketten phd hallgatók. Ők már régebb óta itt vannak és már kialakult a kis társaságuk, ezért nem nagyon nyitottak felém, meg közös témát se nagyon találtam velük.
Kedd reggel visszamentem elintézni az internetet. Végre megcsinálták a jelszót. Hazamentem kipróbáltam, és valamiért nem működött. Egyik lakótársam mondta, hogy lehet azért, mert nagy betűvel írtam be a nevem és csak kis betűket lehet használni. Yee mehetek vissza. Kiderült, hogy tényleg az volt a probléma, csak az ügyintéző bácsika elfelejtette mondani. Olasz munkamorál part 2, nem kell sokat dolgozni, de még azt is leszarják, viszont legalább most már működik. Délután pedig kimostam a ruháimat.
Végre minden szállással kapcsolatos dolog elintézve, úgyhogy szerdán jöhetett a városnézés és a környék felfedezése. Ancona, Olaszország keleti partjánál az Adriai-tengernél egy kikötőváros. Nem sorolnám a legszebb, legrendezettebb, legtisztább olasz városok közé, viszont vannak szép részei is a városnak. A város legmagasabb pontján található egy dóm és körülötte egy kis park, ahonnan nagyon szép a kilátás a kikötőre és a városra. Onnan tovább sétáltam a római kori amfiteátrum felé, ahol egy nagyobb park bejárata található. A parkból gyönyörű a kilátás a tengerre és van ott egy világítótorony is. Ha majd jó idő lesz ez a környék tökéletes hely az ücsörgésre, napozásra.
Átsétáltam a parkon, majd egy külvárosi részen kötöttem ki. Innen tovább sétáltam a tenger felé, majd lementem a partra. A part kavicsos, sziklás. Nekem nagyon tetszik az itteni tengerpart. Jobban szeretem a sziklás, köves partokat, mint a homokos strandokat. Persze fürdésre a homokos strand alkalmasabb, viszont a vadregényes, dombos, hegyes partok sokkal gyönyörűbbek. A partról felsétáltam a városba, ahol egy Mussolini kora beli emlékmű található.
Anconát elhagyva kezdődik a Conero park, ami egy természetvédelmi körzet. Gondoltam sétálok kicsit ott a Conero parkban, ahol különböző turistaösvények is vannak és arra fele gyönyörű a kilátás a tengerre. Nem sokkal később az egyik sziklánál a padon egy bácsi ült. Köszöntem neki, majd kicsit arrébb mentem. Mondta, hogy vigyázzak, mert csúszik a föld, nehogy leessek, aztán megkérdezte, hogy honnan jöttem. Mondtam, hogy Magyarországról. Utána a bácsika átváltott angolra, mondta, hogy ő hajós kapitány, ezért tud angolul, és hogy ne nagyon járkáljak erre fele egyedül, mert télen nem a legbiztonságosabb környék.
Aztán elkezdtünk beszélgetni, mondta, hogy ő a fél életét a tengeren töltötte. A kapitányok és a személyzet általában 1 hónapig dolgozik, majd 2-3 hónapig pihennek. Ő a pihenő idejében mindig elutazott valahova. Szinte az egész világot bejárta; Dél-Amerika, USA, Ázsia, Ausztrália, Új-Zéland, Európa tengerparti országai. Mondtam, hogy én is nagyon szeretek utazgatni. Majd kérdezgettem országokat, hogy melyikről mit gondol. Brazília szerinte egyre drágább, és nagyon veszélyes. Szinte mindenkinek van fegyvere és a rioi tengerparton gyakran lehet látni halott embereket, viszont ezt nem hangoztatják, mivel Rio a legfelkapottabb város és rengeteg turista megy oda. Nem tudom, hogy ebből mennyi igaz, de az tény, hogy Brazíliáról sok rosszat hallani. Szerinte a legbiztonságosabb Dél-amerikai ország Argentína. Dél-Amerikában szerinte nem érdemes angolul beszélni. Ha valaki oda akar menni illik egy kicsit megtanulni spanyolul, mivel akkor sokkal kedvesebben fognak az emberrel bánni. Az angol anyanyelvűeket gúnyosan gringo-nak hívják, amit a green-go-ra lehet levezetni, mivel az amerikai hadsereg zöld ruhát viselt, tehát zöldek menjetek el innen. Ausztrália szerinte nagyon komolyan harcol a bevándorlók ellen. Nehezen ad munkavállalási engedélyeket és ha valamit nem találnak rendben simán hazaküldik az embert és kitiltják x évre az országból. Új-Zéland szép, viszont drága. A japán emberek a legfurcsábbak, akikkel idáig találkozott.
Hát igen, a japán munkamorál és életstílus teljesen az ellentéte az olasznak...Kérdeztem, hogy egyedül utazott-e, mondta, hogy többnyire igen. Szerinte azért nem jó társsal utazni, mert ha a társ bevonz egy problémát, akkor az a probléma már téged is érint. Valamelyik Dél-amerikai országba elment az egyik barátjával, ahol a barátja minden este másik lányt vitt fel a lakásba és egy csomó cuccuknak lába kelt. Érdekes ellenérv a társsal való utazás ellen. Erre én még soha nem is gondoltam.
Továbbá beszélt egy kicsit még az olasz emberekről is. Mondta, hogy az olaszok egyáltalán nem nyitottak az idegenek felé. Ő nyitott, mivel egész életében utazott és szeret beszélgetni és új embereket megismerni, de az olasz átlagra ez nem mondható el. Ha egy olasz társaság beül egy helyre nem fognak elkezdeni beszélgetni másokkal csakis egymással. A dél-amerikaiak vagy spanyolok nem ilyenek. Ha egyedül beülsz egy kocsmába, biztos, hogy egy társaság meginvitál magukhoz. Azt hiszem megfejtettem, hogy miért nehéz Olaszországban couchsurfingelni...Fura, mert mindenki azt hiszi, hogy az olaszok milyen nyitottak, de ez nem igaz. A másik ok pedig, hogy nem beszélnek idegen nyelveket. Továbbá azt vettem észre, hogy az olasz regisztráltak nagy része férfi és sokan félreértelmezik a CS lényegét...A CS nem randi oldal. Aranyos volt a bácsika, sok érdekes dolgot tudtam meg tőle a világról.
Csütörtökön az ESN Ancona Facebook csoportba kiraktak egy google docs file-t, hogy az új Erasmusosok töltsék ki, majd érkezésükkor olasz diákok segítenek az ügyintézésben. Ki is töltöttem, az érkezés dátumhoz beírtam február 2-őt. Rá pár órára írt a szekció elnöke, hogy látja, hogy már megérkeztem ha kell valami segítség írjak neki nyugodtan. Visszaírtam, hogy minden OK és ha van valami rendezvény mostanában akkor arra szívesen elmennék. Mondta, hogy este lesz egy aperitivo (tipikus olasz rendezvény a bárokban, amikor egy koktél vásárlása esetén korlátlan svédasztalos ételfogyasztás biztosított) és ha van kedvem jöjjek el. Aznap nem csináltam szinte semmit, csak internetezgettem, pihentem, majd este elmentem az aperitivora. Aranyos volt a srác bemutatott a többieknek, mondta, hogy a szekció szinte minden tagja itt van. Mondtam, hogy én is tag és mentor voltam otthon, úgyhogy ismerem az ESN működését és felépítését. A legtöbben olaszok voltak, mivel az új Erasmusos diákok még nem érkeztek meg. 1-2 előző féléves diák volt még ott, akik meghosszabbították az ösztöndíjat és egy évig maradnak. Továbbá volt még 2 lány, akik au pair munkát végeznek itt Anconában. Én közülük, az egyikkel, egy angol lánnyal beszélgettem a legtöbbet. Jó volt ez az összejövetel, minden csütörtökön van ilyen találka, úgyhogy a csütörtök esti programjaim már megvannak.
Pénteken gondoltam, hogy kicsit körülnézek Anconán kívül is. Habár még nem jártam be az egész várost, de itt leszek még 5 hónapig, úgyhogy arra lesz még alkalmam később is bármikor. Megnéztem az interneten, hogy hol van a távolsági buszok megállója. Reggel kimentem a buszmegállóba, majd a már Toszkánában bevált menjünk oda, ahova a következő busz indul ötletet akartam alkalmazni. Ki is néztem egy várost, majd megkérdeztem az ott ácsorgó buszsofőröket, hogy hol lehet oda jegyet venni és van-e ott valami, amit érdemes megnézni. Nem is tudom már melyik város volt az, de mondták, hogy szerintük ne oda menjek, hanem Loretoba, mert az szebb és mondták, hogy a bárokban és trafikokban lehet jegyet venni.
Megfogadtam a tanácsot, úgyhogy vettem jegyet Loretoba. Pont az egyik buszsofőr ment oda, mondta, hogy visszafele szerinte álljak meg Castelfidardoban is. Loreto kb. 25 km-re van Anconától, és azt kell róla tudni, hogy itt van a szent család háza, ami Názáretből került ide a legenda szerint, amikor a keresztesek kiszorultak Palesztinából, az angyalok repítették először Dalmáciába (mostani Horvátország), majd Recantiba, majd onnan Loretoba. Később pedig egy egész bazilikát építettek a ház köré. Az ellenreformáció idején pedig sok helyen a ház illetve a bazilika másolatát építették föl, pl. a prágai Loreta templom, ahol szintén megtalálható a ház is. Én a prágai Loreta templomba nem mentem be, mert sokalltam a belépőt, de ha legközelebb oda megyek, most már be fogok menni, hogy ismerem a történetét. A kisvárosból szép a kilátás a tengerre is, habár a tájat a távolban sok csúnya gyárépület csúfítja. Ha nem lennének ott a gyárak azt mondanám, hogy a táj szebb, mint Toszkána. Itt is sok olajfaültetvényt lehet látni.
Hazafele pedig megálltam Castelfidardoban. Innen is nagyon szép lenne a kilátás, ha nem lennének gyárak és üzemek a képben.
Szombat reggel bekapcsoltam a laptopom és láttam, hogy jött egy üzenetem a Facebookon Stefantól, akit az EILC tanfolyamon ismertem meg. Ő most Bolognában van. Egy közös üzenetet írt Verának, Feraye-nak és nekem, hogy reméli, hogy minden rendben van velünk és jó lenne majd találkozni valamikor. Vissza is írtam, hogy én most nagyon ráérek a suli majd csak 21-én kezdődik, úgyhogy találkozhatnánk most. Vera válaszolt, hogy neki is OK, ő is ráér. Stefan viszont azt írta, hogy neki most nem jó, mert neki már elkezdődtek az órák és sok dolga van az egyetemen. Verát megkérdeztem, hogy nem mehetnék-e el hozzá Rómába pár napra, azt mondta, hogy de persze és szerinte is most lenne a legjobb, mert Feraye 19-ig van Rómába, utána megy haza Isztambulba. Kitaláltam, hogy akkor csinálok egy körutat, Róma-Pisa-La Spezia-Bologna, majd onnan vissza Anconába. Pár óra múlva már a vonaton ültem Róma felé...
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Tetszett a bejegyzés? Akkor kövess a Facebookon is, hogy ne maradj le a friss bejegyzésekről.
.jpg)
