Január 6-án megérkezett mindenki a szobába. 4-en vagyunk, rajtam kívül egy német, egy holland és egy török lány. A német lány elég stréber és idegesítő, ahogy beszél, de végül is aranyos. A holland lány jó arc, a török lány pedig első találkozásra elég furcsának tűnt, mintha nem lenne vele minden rendben, de mióta jobban megismertem rájöttem, hogy ő ilyen kis vicces. Vannak ilyen emberek, akik elsőre furcsának tűnnek, de egyébként nincs velük semmi gond.
Azt sose felejtem el, hogy egyik nap egy cetlit hagyott a fürdő ajtaján: „There is soap on the floor possibility to fall” Ezen még mindig nevetek :D Egyébként arra is jó ez az egész Erasmus program, hogy megszűnjön ez az első látásra ítélkezés bennünk.
Január 7-én kezdődött a nyelvtanfolyam az Universitá per stranieri di Siena keretei között. Első nap egy szintfelmérő tesztet írtunk, ami alapján 2 csoportra osztották a csapatot, egy A1 és egy A2 szintre. Én mindenképp a kezdő csoportba akartam kerülni, mivel a beszédkészségem és a szókincsem bőven fejlesztésre szorul, habár nyelvtanból valószínűleg magasabb szinten vagyok, mint A1. Nem is nagyon fektettem sok energiát a tesztbe és szerencsére az A1 csoportba osztottak be. Január 8-án csak délután volt óra, majd a következő naptól már reggel 9-től este 5-ig folyik a tanítás egy 1,5 órás ebédszünettel.
Péntekre már azt vettük észre, hogy habár csak alap mondatokat, de tudunk beszélni. Harmadik nap után már nem okozott gondot buszjegyet vásárolni, a boltban kérni vagy a hétvégi kirándulás alatt a buszsofőrt megkérdezni olaszul, hogy hol kell leszállni. A tanár csak olaszul beszél hozzánk csak végső esetben mond egy két szót angolul. Jelenleg két tanárral vannak óráink. Körülbelül most vagyunk a felénél, és már össze tudok rakni épkézláb olasz mondatokat és képes vagyok beszélni. Már a kérdéseimet se angolul teszem fel a tanároknak, hanem olaszul.Nagyon hasznos a tanfolyam örülök, hogy sikerült a jelentkezés. A csoporttársak is aranyosak. Én vagyok az egyetlen magyar, a többiek többnyire hollandok, németek, finnek és csehek.
A szavakon és a nyelvtanon kívül az olasz kultúráról is sokat olvasunk és hallunk a tanároktól. Megtudtuk, hogy Olaszországban az egyik legfontosabb dolog az étel. Az olaszok nagyon szeretnek enni, főzni és az evésről beszélni. Olvastunk még az országon belüli különbözőségekről is. Nem csak gazdasági és földrajzi különbségek vannak, hanem az emberek gondolkozása és életstílusa is más a lakóhelyük szerint. Az északiak sietősebb életet élnek és azt gondolják, hogy ők Olaszország gazdasági motorja. Szicíliában és Szardíniában élők úgy gondolják, hogy ők egy külön országban élnek. Toszkánában pedig a városok között is nagy a rivalizálás. Már a középkorban is nagy versengés volt például Siena és Firenze között, ami manapság is él.
Azt is megtudtuk, hogy az olasz nyelv Toszkánából és Közép-Olaszországban alakult ki, tehát az egyik legjobb helyen vagyunk, hogy elsajátítsuk ezt a gyönyörű nyelvet. Siena egyébként az egyik leggazdagabb toszkán város. A középkorban bankárok alapították és építették föl palotáikat. Manapság gazdag idősebb emberek lakják a várost. Az átlagéletkor 50-en felett van. Szegény embert az utcán egyáltalán nem látni. Koldus, hajléktalan itt ismeretlen fogalom. Az egyik délután a tanár elvitt minket a városházára, mely a főtéren található. Megnéztük a múzeumot. Az első tanfolyamos hétvégém kirándulással telt. Közben kiderült, hogy idén az egyetem sajnos már nem szervez nekünk kirándulásokat pénzügyi problémák miatt, de így végül is oda megyünk, ahova akarunk egyéni szervezésben.
Január 11: Monteriggioni és Colle di Val d’Elsa
A többiek nem nagyon érdeklődtek Monteriggioni és Colle di Val d’Elsa iránt, úgyhogy egyedül mentem megnézni ezt a két kisvárost. Monteriggioni egy nagyon pici, kőfallal körbevett falu, ahol körülbelül 30-an élnek. 2 kis utcácska, egy templom és körülbelül 15 ház van a faluban. A legtöbb ház üzletként van berendezve és szerintem többnyire az üzlettulajdonosok lakhatnak itt. Nagyon hangulatos. Fel lehet menni a várfalra is, ahonnan gyönyörű a táj a Chianti borvidékre. Habár itt nincsenek olyan magas dombok, mint délebbre Montalcino környékén, de itt is szép a táj. Mindenképpen megér egy fél napot.
Colle di Val d’Elsa már nagyobb, jelenleg körülbelül 20.000 lakosú középkori eredetű település. Az óváros a domb tetejére lett építve, ahonnan szintén szép a kilátás a Chianti borvidékre. A házak stílusa ugyanolyan, mint Sienában, barna tégla, festés nélküli 2 szintes házak zöld spalettával. Az utcák szűk középkori sikátor jellegűek. Felfedeztem egy alagutat is, ahol szintén lakóházak voltak. Hangulatos kisváros. Habár nem sorolnám a must to see helyek közé, de ha valaki erre jár, és az ideje engedi érdemes oda is ellátogatni.
Firenzébe a török lánnyal mentem. Sienából busszal és vonattal is megközelíthető. Ha valaki érdeklődik a művészetek iránt, akkor Firenzébe érdemes minimum 2 napot is eltölteni. Engem annyira nem vonzanak a szobrok és festmények, úgyhogy nekem 1 nap is elég volt megnézni a főbb nevezetességeket, mint Duomo, Piazza della Signoria, Ponte Vecchio, Pitti palota és a Boboli kert, San Marco és Michelangelo tér.
Nekem legjobban a Boboli kert és a Michelangelo térről való kilátás tetszett. A belváros tele van turistával. Nem szeretem azokat a helyeket, ahol nem lehet a saját tempómban haladni annyira sokan vannak. Ezzel szemben a Boboli kert hatalmas és nyugodt hely. Tele van fákkal, növényekkel és szobrokkal. Az egyik szökőkút szobrán egy madár ücsörgött. Pont akkor lett éhes, amikor arra jártam, úgyhogy megnézhettem élőben hogy fog ki a kútból egy halat majd nyeli le egyben.
A Michelangelo térre már sötétedéskor értünk. Gyönyörű onnan a kilátás a városra. A messziből látszódott a Duomo és a Ponte vecchio és a város fényei.
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Tetszett a bejegyzés? Akkor kövess a Facebookon is, hogy ne maradj le a friss bejegyzésekről.
.jpg)
