1 héttel a prágai hazaérkezésem után már le is foglaltam a jegyeim a következő utamra. Az Orangeways-nél megint kifogtam egy akciót, és lecsaptam egy március 13-i Budapest-Krakkó buszjegyre. A Wizzair-nél meg foglaltam kb. 3000 Ft-ért egy Varsó-Budapest repülőjegyet március 18-ra. Szállásomat Couchsurfingen szerveztem. Krakkóban egy lengyel lánnyal, Marcelinával vettem fel a kapcsolatot, Varsóban pedig Mei-vel egy maláj orvostanhallgatóval.
1. nap
A Budapest-Krakkó utam szintén elég kalandosra sikeredett. Reggel 7-kor indult a már nem szép narancssárga, hanem valami gagyi szlovák rendszámú busz. Még el se hagytuk az országot, de már lerobbantunk valahol a semmi közepén a szlovák határ közelében. Tele volt a busz spanyolokkal, de őket különösképpen nem érdekelte, hogy ott dekkolunk és azt se tudjuk, hogy eljutunk-e még aznap Krakkóba vagy sem. Kb. 2-3 óra malmozás után jött egy másik busz és folytattuk tovább az utat. Végül valahogy fél 5 körül megérkeztünk Krakkóba.
Marcelinával megbeszéltük, hogy 6-kor találkozunk a Főtéren a templom előtt. Volt 1,5 órám, addig. A buszpályaudvartól elsétáltam az óvárosba a Flórián kapun keresztül a főtérre, majd tovább a Wawelig.
Este megérkeztünk Marcelináékhoz. 3-an lányok laknak egy albérletbe kb. 10 perc villamosútra a belvárostól hasonló lakótelepen, mint amik Magyarországon is vannak. Marcelina egyidős velem. Pénzügy MSC-n tanul. Lakótársai is nagyon kedvesek voltak velem. Este átjött pár barátjuk. Ittunk pár vodkalöttyöt. A 2 lány elment bulizni, mi Marcelinával otthon maradtunk. Marcelina nagy zene fan. Többnyire alternatív zenét hallgat és rengeteg előadót ismer. Felsorolt nekem pár magyar előadót is, de egyiket se ismertem.
2. nap
Reggel elkezdett esni a hó. De az a fajta, ami leesik a kabátodra és rá is fagy. Délelőtt még nem volt vészes. Egyébként azt hiszem aznap kezdődött el itthon is a nagy márciusi havazás. Reggel elindultam a Wawelhez. Megnéztem a királyi lakosztályt és a kápolnát belülről. A Wawelben az a rendszer, hogy meghatározott számú látogatót engednek be és az egyes termekbe való belépés is időhöz van kötve. Érdemes már reggel odamenni, mert egy idő után elfogynak a jegyek. A kápolnában magyar vonatkozás is felfedezhető; Báthory István sírja.
Mire kijöttem a várból a hó már nagyon esett. Ilyen időben nem olyan élvezetes a sétálgatás, de mindenképpen el akartam menni a zsidó negyedbe, a Kazimierzbe. Teljesen más a hangulata, mint az óvárosnak. Lepukkant épületek és szegénység. A hó már nagyon esett, ezért tovább álltam a Schindler gyárába, ahol anno a háború alatt étkészleteket, majd lőfegyvereket gyártottak, többnyire zsidó munkaerővel, akik ennek köszönhették a túlélésüket. Ma múzeumként üzemel és bemutatja a II. világháború krakkói vonatkozását.
Este Marcelinával és barátnőjével sörözni mentünk a főtér környékére egy romkocsmába. Hangulatos volt nagyon a hely. Régi újságokkal volt kiplakátolva.
3. nap
Erre a napra a wieliczkai sóbányát terveztem. Krakkóból helyi járatok mennek arra. Könnyen ki lehet jutni. Ma már nem működik a bánya, csak gyógyvizet palackoznak ott, amit a helyi forrásokból nyernek. A bányalátogatás során egy csoportba kerültem egy magyar nyugdíjas társasággal. Kedvesek voltak a végén felajánlották, hogy visszavisznek Krakkóba kocsival.
Akkor már nem esett annyira a hó, mint előző nap, ezért visszamentem a Főtérre megnézni belülről is a templomot, majd utána a Kazimierzbe, ahol kicsit jobban körülnéztem. Sötétedés után már nem tűnt valami biztonságosnak a környék, ezért elindultam visszafele Marcelináékhoz. Egyébként Marcelina szerint a Kazimierz nem veszélyes környék.
Este szintén visszamentünk a városba meginni egy sört.
4. nap
Hajnalban indultam Krakkóból Varsóba a Polskibus járatával. Hasonló rendszer, mint a Student Agency Csehországban. Szép, kényelmes, bőrüléses buszok és nagyon kedvező ár. Meivel úgy beszéltem meg, hogy az egyik metroállomáson fogunk találkozni. Sikeresen megérkeztem. Mei 2 évvel fiatalabb nálam. Ösztöndíjjal tanul Varsóban. Ha megszerezte az orvosi diplomáját, utána haza kell mennie és valahány évet otthon dolgoznia. Ez a feltétele az ösztöndíjnak.
Kiderült, hogy aznap lesz egy kínai vendége is Lisa, aki nem sokkal utánam meg is érkezett. Lisaval megbeszéltük, hogy együtt megyünk várost nézni. Ő 1 évvel idősebb nálam és 1 évig gyakornokként dolgozott Németországban a DHL-nél, amit az AISEC-en keresztül intézett. Minden hétvégén illetve szabadnapon elutazott valahova. Azóta nyár környékén letelt neki az 1 év és visszament Kínába. A Balkánon és a Balti országokon kívül szinte bejárta Európát.
Visszatérve a varsói városnézésünkre. Az útvonalat elkezdtük a Kultúrpalotával. Felmentünk a tetejére. Rengeteg magas épület, irodaház van azon a környéken és még sok munkálat is folyik. Utána elsétáltunk az óvárosba. Megnéztük a főteret és a királyi palotát. Azt tudni kell, hogy a II. világháborúban Varsó földig lett bombázva. Szegény lengyeleknek is jól kijárt a háborúból. A németek letarolták őket, amit Varsóban az oroszok tettek nélkül végignéztek. A most látott épületek mind újjá lettek építve.
Következő nap teljes egészében rendelkezésünkre állt. Szintén Lisával együtt mentünk várost nézni. Elmentünk a Lazienki parkba. Ott van a Chopin emlékmű is. A park teli volt mókusokkal. Nagyon cukik voltak egy bácsi kézből etette őket. Nekem nagyon tetszett az a park. Jó volt ott sétálgatni. Biztos szép lehet, akkor is amikor virágoznak a növények.
Onnan a felkelés múzeumba mentünk tovább, ami bemutatja a lengyelek nácik ellen való felkelését és a háború történéseit. Aznap ingyen lehetett bemenni a várba, amit ki is használtunk. Utunk során keresztül mentünk a De Gaulle körtéren, ahol egy mű pálmafa áll. Anno ez volt a határa a zsidónegyednek.
 |
| Jobb alsó kép a felkelés múzeumban készült, a többi a várban |
Lisa este visszautazott Németországba. Mi Meivel pedig megnéztük a Ted filmet.
6. nap
Délután 5 körül indult a gépem Varsóból. Délelőtt elbúcsúztam Meitől és sétálgattam még a városban. Átmentem a Prága nevezetű negyedbe. Arra fele van a nemzeti Stadion is, ami a foci eb helyszíne is volt. A háború alatt ez a rész az oroszoké volt. Innen nézték, hogy a németek hogy rombolják le a várost. Most építkezések folynak itt is. Varsóban is építik az ottani "4-es metrót", bár ott még csak ez lesz a 2. vonal. Nem tudom mikor kezdték el az építkezést, de talán gyorsabban haladnak, mint mi, bár a lengyelek is panaszkodnak, hogy milyen lassan lesz ebből valami :) Megnéztem még a hadtörténeti múzeumot is, majd mentem tovább a repülőtérre.
Jó kis kirándulás volt ez is és nagyon kedves embereket ismertem meg. A lengyelek nagyon vendégszeretőek és segítőkészek. El is határoztam, hogy vissza fogok még menni Lengyelországba, mert nagyon megtetszett az emberek kedvessége.
Úgy érzed, hogy a Couchsurfing nem neked való? Inkább szállást foglalnál? Én akkor a booking.com-ot ajánlom, amit már számtalanszor használtam azóta és soha nem csalódtam.
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Tetszett a bejegyzés? Akkor kövess a Facebookon is, hogy ne maradj le a friss bejegyzésekről.
.jpg)
