3. nap
Mai terv Furnas felfedezése volt. Furnast nagyon egyszerűen meg lehet közelíteni busszal Ponta Delgadaról, viszont érdemes azt a járatot választani, ami nem Ribeira Grande fele megy, hiszen az az út egy kicsit több időt vesz igénybe.
Furnas
Furnasban akár egy teljes napot is el lehet tölteni, annyi érdekesség van, viszont sajnos én eléggé szűkében voltam az időnek, úgyhogy csak egy fél napot szántam rá. Ez az idő az alábbiakra volt elég:
Kilátópont, avagy elindultam a tónál egy mellékúton és végül itt kötöttem ki
Szolfatara mező
Az Azori-szigetek egy vulkanikus eredetű szigetcsoport, ahol habár működő vulkán már nincsen, viszont krátertavakat és különböző posztvulkáni jelenségeket meg lehet figyelni. Furnasban egy egész szolfatara mezőt lehet szem- és szagügyre venni.
Mi az a szolfatara?
A szolfatara vízgőzt és kénes vegyületeket bocsát ki, 200 °C-ig terjedő hőmérsékleten. A szolfatarák körül kénkristályok rakódnak le, ami jellegzetes sárga színt kölcsönöz nekik.
pörkölt készítés a szabadban, avagy hogyan lehet bogrács és tűzhely nélkül főzni
Furnas specialitása a cozido das furnas, egy pörkölt szerű étel, amit úgy készítenek el, hogy a hozzávalókkal teli lábast leássák a földbe, amit a geotermikus energia kb. 4 óra alatt készít el. Sajnos én nem láttam se az elkészítés folyamatát és megkóstolni sem tudtam, de egyik ismerősöm mondta, hogy a tó mellett pár euróért árulják, úgyhogy aki arra fele jár semmiképp se hagyja ki. (Számomra pedig még egy ok a visszatérésre)
 |
| Kép forrása: http://www.panoramio.com/photo/2050591 |
termálfürdő
http://www.pocadadonabeija.com/#home
botanikuskert / termálfürdő
http://www.parqueterranostra.com/en-us/generalinformation.aspx
A nap kihívása: eljutni Nordeste-be
A hostelben mondta egy lány, hogy Nordeste-ben van egy tök nagy vízesés és gyönyörű az egész környék, úgyhogy gondoltam, ha már így belejöttem a stoppolásba, akkor el kéne jutni addig, hiszen ez az utolsó teljes napom, holnap már repülök vissza Lisszabonba.
A térképen kinéztem az útvonalat, Furnasból Nordeste felé az első nagyobb település Povoacao, ahova pont a szolfatarak menti főbb út vezet. Ahogy kiértem a településről és egy elhaladó autóra lettem figyelmes, egyből elkezdtem stoppolni. Habár nem az első autó állt meg, de még így is egy kezemen meg tudnám számolni, hogy hány autó ment el mellettem, míg egy idős portugál házaspár fel nem vett. Nagyon aranyosak voltak, habár egy szót nem tudtunk beszélgetni a kb. 15-20 perces út során, de ez nem is jelentett gondot, hiszen én csak bámultam ki a fejemből és néztem, hogy milyen csodálatos a táj és az óceán innen a hegyekből.
Miután kitettek a központban, körülnéztem a parton és a kikötőben, majd elkezdtem Nordeste felé orientálódni, hogy kiérjek a városból és elkezdhessek újból stoppolni. Az idő viszont egyre inkább ellenem játszott. Lassan 4 óra és én még innen kb. 25 km-re arrébb akarok eljutni, ahonnan majd 60 km-t kell még megtennem vissza Ponta Delgadara a szállásomra. Habár még nem jutottam ki a településről, de mivel láttam egy útjelzőtáblát, amin fel volt tüntetve Nordeste, gondoltam elkezdek stoppolni itt ahol épp vagyok. (Utólag a térképről kikeresve még kb. 2,5 km-re voltam a település szélétől.) Próbálkoztam kb. 20 percen át, de senki sem állt meg (gondolom csak a településen belül, vagy a közelben mozogtak), úgyhogy végül arra a döntésre jutottam, hogy a kihívást stornózom, inkább nézek valami buszt Ponta Delgada irányába és esetleg útközben még leszállok valahol, de így az este közeledtével inkább a szállásom felé kéne közeledni.
Ez így is lett. Visszasétáltam a központba, ahol kinéztem egy buszt, ami egy óra múlva indult is Lagoa felé. A terv az volt, hogy majd Vila Franca do Campoban leszállok, ott körülnézek, majd vagy busszal vagy stoppal tovább megyek Ponta Delgadara vagy Lagoába.
 |
| Habár elég pici település, de Povoacao is csodálatos |
Fogalmam nem volt, hogy mit lehetne megnézni Vila Franca do Campoban, csak a térkép alapján próbáltam eligazodni, amit még a ponta delgadai tourinformban szereztem. A térképen be volt jelölve a településhez egy kilátópont "moradouro", melynek iránya a buszmegállónál jelezve is volt.
Elkezdtem sétálni abba az irányba, viszont a legutolsó ponta Delgadai busz kb. 40 perc múlva indult. Gondolkoztam, hogy mi legyen; elinduljak a kilátó felé vagy inkább menjek le a partra? Végül úgy döntöttem, hogy lesz, ami lesz, elindulok felfele a kilátó felé.
 |
| Út közben rengeteg banánfaültetvényt láttam |
Szerintem már elég közel lehettem a kilátóhoz, amikor is elértem a lenti képen látható ponthoz, viszont nem sokára elkezd sötétedni és mivel nem tudtam, hogy pontosan még mennyi van hátra, az utolsó buszt pedig már valószínűleg lekéstem, ezért úgy döntöttem, hogy inkább visszafordulok és visszastoppolok Ponta Delgadara.
Itt van egy jó kép a kilátóról, ahova el akartam jutni.
Itt van egy jó kép a kilátóról, ahova el akartam jutni.
 |
| Azért innen sem volt rossz a kilátás |
Miután visszaértem Vila Franca do Campo központjába, akkor tudatosult bennem, hogy busszal már biztos, hogy nem fogok eljutni Ponta Delgadara, hiszen előbb ment el az utolsó. Valahogy el kell jutnom legalább Lagoába, mivel onnan még este 10 körül van egy busz.
Az előző napi tapasztalatokból kiindulva, elkezdtem kifele sétálni a településről, hiszen ott valahogy könnyebben állnak meg az autók. A gond viszont az volt, hogy annyira közel vannak ezen a részen egymáshoz a falvak, hogy aki távolabbra megy, az valószínűleg nem azt az alsóbb rendű utat használja, ahol én épp sétáltam. Vagy fél órán keresztül próbálkoztam a stoppolással, de senki nem állt meg, úgyhogy úgy döntöttem felmegyek az autópályára. (Az előbbi fényképen látszódik, hogy hol megy az autópálya.)
Az autópályánál már nagyon könnyű volt a stoppolás, a 3. vagy a 4. autó meg is állt, habár nem biztos, hogy olyan jó ötlet volt ott álldogálni, ahol 100-140-nel mennek az autók...Na mindegy, ezen az úton rengeteget tanultam minden téren, a tapasztalataimat majd a következő bejegyzésben össze is szedem.
A szerencse mellém állt aznap, egy bankigazgató vett föl, aki habár csak Lagoáig ment volna, amire mondtam neki, hogy tökéletes lesz nekem, (hiszen onnan már tovább tudok menni busszal) viszont olyan rendes volt, hogy elvitt egészen Ponta Delgadáig. Hihetetlen, hogy milyen kedvesek és segítőkészek ezen a szigeten az emberek...Ez már a második eset, hogy valaki nem oda ment, amerre én szerettem volna, de végül úgy döntött, hogy akkor tesz egy kerülőt arra.
A következő rész itt olvasható.
A következő rész itt olvasható.
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Ha tetszett a bejegyzés, akkor kövess a Facebookon is!
.jpg)
