Emlékszem 2014 nyarán, az Erasmus tanulmányaim befejeztével mennyire vártam már, hogy végre elhagyjam Olaszországot, mivel a közel fél éves ott tartózkodásom végére kicsit frusztráló lett a bürokrácia, hogy minden túl van bonyolítva és semmit se lehet könnyen elintézni.
Repülőjegykeresés Prága és Málta között
Egyik barátnőm jelenleg Máltán dolgozik. Legutoljára 2015. nyarán tudtam vele találkozni, úgyhogy mindenképp szerettem volna őt meglátogatni még mielőtt elindulok én is a hosszabb utazásomra.
2015. decemberében keresgéltem repülőjegyeket Prága és Málta között, viszont közvetlen járatot nem találtam. A szomszédos Lengyelországból tudtam volna közvetlenül Ryanairrel eljutni Máltára olcsón, viszont volt egy 7250 Ft-os Wizzair utalványom, amit még az Alitraveling blog Facebook-os játékán nyertem, úgyhogy próbáltam egy olyan köztes pontot keresni, ahova repül Prágából a Wizzair és van fapados összeköttetése Máltával is, így esett a választásom Barira, Olaszországra.
Habár három éve jártam már Bariban, viszont akkor Bari óvárosára már pont nem maradt időm, mivel akkor inkább Bari környékét próbáltam felfedezni (Alberobello, Polignano a Mare, Matera, Terlizzi).
Közel két év után újra Olaszországban...
Április 12-én hajnalban indult a gépem Prágából, úgyhogy reggel 8-ra már meg is érkeztem Bari repülőterére. A repülő tele volt olaszokkal, már a prágai repülőtéren azon flasheltem, hogy a legtöbben le sem tagadhatnák a nemzetiségüket. Sokszor nem is kell, hogy megszólaljanak, hanem elég csak a cipőjükre pillantani és már egyértelművé válik, hogy melyik országból jöttek.
A hosszú prágai tél után jó érzés volt újra egy mediterrán országban lenni. Igazából már kb. 10 hónapja repülőn sem ültem. Miután beértem a városba és letettem a cuccom a hostelban, kimentem a partra, leültem egy padra, majd összeírtam egy listát azokról a különbözőségekről, melyeket az elmúlt pár órában, Csehország után tapasztaltam.
- szutykos, mocskos busz - és még ennek is örültem, végre valami más, hiszen Prágában tiszták a buszok és jó a tömegközlekedés, habár elég ritkán használom.
- többé kevésbé értem, amit mondanak és én is tudok gügyödni pár szót - Habár rengeteget felejtettem, de még mindig tudtam olaszul buszjegyet vagy kávét venni. Csehországban semmit nem értek és még azt se tudom elmondani csehül, hogy nem beszélek csehül. Hihetetlenül jó dolog, amikor nem kell találgatni az utcán, hogy vajon ki tud angolul, hanem simán leszólíthatok egy nyugdíjast is útbaigazításért, vagy nem kell kézzel-lábbal mutogatni a boltban.
- közlekedési stílus, dudálás - Ha kell, ha nem az olaszok dudálnak össze-vissza, és én akkor még ennek is örültem, hiszen szintén valami más, mint a jelenlegi környezetem.
- a törött Fiat látványa mindennapos - hát igen, az olaszok nem stresszelnek azon, hogy kicsit meg lett húzva a kocsi :D
- tipikus olaszok mindenhol (macinaciban)
- szűk kis sikátorok és a kiteregetett ruhák
- tenger - amikor Anconában éltem, akkor a tenger egy idő után természetessé vált. Mindenhez hozzá tud szokni az ember. Most viszont nagyon örültem annak, hogy újra láthattam, hiszen 10 hónapja nem voltam tengerparton.
- hajók - halászhajó, komp, teherszállító hajó, kikötő
- hostelben alvás
- a mentőautó hangja - Ez is nagyon tipikus olasz számomra, emlékszem, hogy amikor megérkeztem két és fél éve Olaszországba, szintén mennyire felfigyeltem rá.
- jó a kávé - Ezt nem is kell részletezni. Csehországban nem jó a kávé...
- pálmafa
- furgoncino - Az a 3 kerekű kis autó, amivel pl a zöldséget viszik a piacra.
A város
Barira szerintem egy nap bőven elég. Érdemes egy kicsit "elveszi" az óvárosban a szűk kis sikátorokban, megnézni a San Nicola bazilikát, majd körbesétálni a félsziget szerű óvárost a part mentén, közben megnézni várat, a nagy hajókat a kikötőben és kicsit napozni, ücsörögni, élvezni a jó időt. Barinak van egyébként homokos strandja is, habár addig én nem sétáltam el. Nekem nagyon tetszett Bari, hangulatos az óvárosa és ugye a környéken is rengeteg látnivaló van, úgyhogy mindenkinek csak ajánlani tudom.
Találkozások
Utazni azért is jó, mivel lehetőséget ad új emberekkel / régi ismerősökkel való találkozásra. Bariban való tartózkodásom alatt sikerült összefutnom egy Erasmusos ismerősömmel, Giuseppével is, akivel egyébként legelőször pont itt Bariban találkoztam. Ezt a sztorit bővebben ebben a bejegyzésben írtam le. Ő az anconai egyetemen tanult és Győrben volt Erasmuson, én pedig pont fordítva. Amikor eljöttem Anconából két éve, ő pont akkor fejezte be az egyetemet. Azóta különböző szakmai gyakorlati programokon vett részt; Szarajevóban, Kínában, majd Indiában is. Tavaly októberben pedig két hetet töltött el Romániában Erasmus +-szal. Na, ekkor is született egy vicces sztori. Tavaly októberben két lakótársammal és anyával én is jártam Erdélyben. Épp sétálgattunk Korondon, amikor egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy Giuseppe megy át a zebrán pár méterre tőlem...Na ez eléggé random helyzet volt, mind a ketten jól meglepődtünk. Előtte pár héttel még Indiából írt nekem üzenetet, hogy írjak ajánlást a LinkedIn profiljára, aztán később Korondon futunk össze tök véletlenül. Hát erre mennyi az esély? Jelenleg egyébként már 8 hónapja munkát keres, viszont a külföldi tapasztalatai ellenére sem talált számára megfelelő pozíciót Olaszországban, úgyhogy inkább külföldben gondolkozik tovább.
Giuseppe hozott magával még egy srácot is, akiről pedig kiderült, hogy szintén Kínában csinált valamilyen szakmai gyakorlatot, előtte Ausztráliában tanult, majd Kína után Indonéziában vett részt egy másik szakmai gyakorlaton, most pedig épp Budapestre készül.
A másik érdekes találkozás Daviddel, a hostel tulajjal volt. 3 éve, amikor Bariban jártam az első éjszakát Terlizziben (innen származik egyébként Giuseppe is) töltöttem egy litván lánynál és olasz barátjánál Couchsurfingen keresztül, a másodikat pedig az Olive tree hostelben. Most is ebben a hostelben foglaltam szállást, viszont azóta a történelmi óvárosból átköltöztek a vasútállomás környékére. Délelőtt, amikor megérkeztem csak a recepciós lányok voltak benn, viszont este megjelent a tulaj is. Odamentem hozzá megbeszélni, hogy hol hagyjam majd a kulcsokat, mivel korán reggel kell elindulnom a reptérre, majd pedig elmondtam neki azt is, hogy 3 éve is itt szálltam meg, de akkor még másik helyen voltak. Habár akkor is csak egy éjszakát maradtam, viszont meglepetésemre David megismert, pedig akkor csak pár szót váltottunk. Elkezdtünk aztán beszélgetni a hostelről, utazásról. Miután elmondtam neki a jövőbeli utazási terveimet, akkor derült ki, hogy ő egyébként ausztrál, csak eléggé brites akcentussal beszél. Arra emlékeztem, hogy olasz felesége van, azóta viszont született két lánya is. Kicsit kérdezgettem még a hátizsákos utazásairól, majd beszélgettünk Ausztráliáról és az ottani whs vízumról is. Mondtam neki, hogy Magyarországon pont mostantól lesz elérhető 200 ember számára, viszont rengeteg adminisztrációval fog járni és marha sok pénzbe kerül. Azt mondta, hogy ez egyáltalán nem lepi meg, mivel amikor az ausztrál útlevelével megy a saját hazájába, akkor is 1000 kérdést feltesznek neki a határellenőrök azzal kapcsolatban, hogy miért él külföldön és miért ilyen ritkán jár Ausztráliában.
A hosteles emberkék közül meg egy német 19 éves fiút említenék meg, aki érettségi után elment egy gyárba dolgozni, majd az ott megtakarított pénzéből most 4 hónapot utazgat Európában, mielőtt elkezdené majd az egyetemet. Magyarországon még nem annyira bevett szokás ez az egyetem előtti világlátás, pedig inkább "vesszen" el egy év, mint 3-5 egy olyan szakon, amire később jön rá az ember, hogy nem is érdekli annyira. Az utazás is ér annyit, mint egy diploma, csak nem lexikális tudást ad, hanem az életre tanít...
Olaszország még mindig az egyik kedvenc helyem
Örülök, hogy végül úgy döntöttem, hogy Barin keresztül megyek Máltára, mivel annak ellenére, hogy csak egy éjszakát maradtam, nagyon jól éreztem ott magam. Lehet, hogy Erasmus után egy kicsit rossz szájízzel hagytam el az országot, viszont rájöttem, hogy Olaszország még mindig az egyik kedvenc országom maradt. A tengerparton ücsörögve pedig azon töprengtem, hogy ha hazajövök a nagy útról, lehet le kéne majd mennem újból Olaszországba pár hónapra nyelvet tanulni...
Utazni azért is jó, mivel lehetőséget ad új emberekkel / régi ismerősökkel való találkozásra. Bariban való tartózkodásom alatt sikerült összefutnom egy Erasmusos ismerősömmel, Giuseppével is, akivel egyébként legelőször pont itt Bariban találkoztam. Ezt a sztorit bővebben ebben a bejegyzésben írtam le. Ő az anconai egyetemen tanult és Győrben volt Erasmuson, én pedig pont fordítva. Amikor eljöttem Anconából két éve, ő pont akkor fejezte be az egyetemet. Azóta különböző szakmai gyakorlati programokon vett részt; Szarajevóban, Kínában, majd Indiában is. Tavaly októberben pedig két hetet töltött el Romániában Erasmus +-szal. Na, ekkor is született egy vicces sztori. Tavaly októberben két lakótársammal és anyával én is jártam Erdélyben. Épp sétálgattunk Korondon, amikor egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy Giuseppe megy át a zebrán pár méterre tőlem...Na ez eléggé random helyzet volt, mind a ketten jól meglepődtünk. Előtte pár héttel még Indiából írt nekem üzenetet, hogy írjak ajánlást a LinkedIn profiljára, aztán később Korondon futunk össze tök véletlenül. Hát erre mennyi az esély? Jelenleg egyébként már 8 hónapja munkát keres, viszont a külföldi tapasztalatai ellenére sem talált számára megfelelő pozíciót Olaszországban, úgyhogy inkább külföldben gondolkozik tovább.
Giuseppe hozott magával még egy srácot is, akiről pedig kiderült, hogy szintén Kínában csinált valamilyen szakmai gyakorlatot, előtte Ausztráliában tanult, majd Kína után Indonéziában vett részt egy másik szakmai gyakorlaton, most pedig épp Budapestre készül.
A másik érdekes találkozás Daviddel, a hostel tulajjal volt. 3 éve, amikor Bariban jártam az első éjszakát Terlizziben (innen származik egyébként Giuseppe is) töltöttem egy litván lánynál és olasz barátjánál Couchsurfingen keresztül, a másodikat pedig az Olive tree hostelben. Most is ebben a hostelben foglaltam szállást, viszont azóta a történelmi óvárosból átköltöztek a vasútállomás környékére. Délelőtt, amikor megérkeztem csak a recepciós lányok voltak benn, viszont este megjelent a tulaj is. Odamentem hozzá megbeszélni, hogy hol hagyjam majd a kulcsokat, mivel korán reggel kell elindulnom a reptérre, majd pedig elmondtam neki azt is, hogy 3 éve is itt szálltam meg, de akkor még másik helyen voltak. Habár akkor is csak egy éjszakát maradtam, viszont meglepetésemre David megismert, pedig akkor csak pár szót váltottunk. Elkezdtünk aztán beszélgetni a hostelről, utazásról. Miután elmondtam neki a jövőbeli utazási terveimet, akkor derült ki, hogy ő egyébként ausztrál, csak eléggé brites akcentussal beszél. Arra emlékeztem, hogy olasz felesége van, azóta viszont született két lánya is. Kicsit kérdezgettem még a hátizsákos utazásairól, majd beszélgettünk Ausztráliáról és az ottani whs vízumról is. Mondtam neki, hogy Magyarországon pont mostantól lesz elérhető 200 ember számára, viszont rengeteg adminisztrációval fog járni és marha sok pénzbe kerül. Azt mondta, hogy ez egyáltalán nem lepi meg, mivel amikor az ausztrál útlevelével megy a saját hazájába, akkor is 1000 kérdést feltesznek neki a határellenőrök azzal kapcsolatban, hogy miért él külföldön és miért ilyen ritkán jár Ausztráliában.
A hosteles emberkék közül meg egy német 19 éves fiút említenék meg, aki érettségi után elment egy gyárba dolgozni, majd az ott megtakarított pénzéből most 4 hónapot utazgat Európában, mielőtt elkezdené majd az egyetemet. Magyarországon még nem annyira bevett szokás ez az egyetem előtti világlátás, pedig inkább "vesszen" el egy év, mint 3-5 egy olyan szakon, amire később jön rá az ember, hogy nem is érdekli annyira. Az utazás is ér annyit, mint egy diploma, csak nem lexikális tudást ad, hanem az életre tanít...
Olaszország még mindig az egyik kedvenc helyem
Örülök, hogy végül úgy döntöttem, hogy Barin keresztül megyek Máltára, mivel annak ellenére, hogy csak egy éjszakát maradtam, nagyon jól éreztem ott magam. Lehet, hogy Erasmus után egy kicsit rossz szájízzel hagytam el az országot, viszont rájöttem, hogy Olaszország még mindig az egyik kedvenc országom maradt. A tengerparton ücsörögve pedig azon töprengtem, hogy ha hazajövök a nagy útról, lehet le kéne majd mennem újból Olaszországba pár hónapra nyelvet tanulni...
Hasznos infók
Tömegközlekedési lehetőségek Bari reptere és a belváros között
- a legolcsóbb és leglassabb (kb. 35-50 perc forgalomtól függően) a 16-os busz (jegy 1,5 euró a sofőrtől vásárolva, 1 euró előre beszerezve - én nem találtam a repülőtéren semmilyen trafikot, pedig elvileg van valahol, ahol meg lehet vásárolni előre a jegyet)
- shuttle busz 4 euró
- vonat 5 euró, viszont ez a leggyorsabb kb. 15 perc
Szálláslehetőség Bariban
Bariban csak egy hostel van (Olive tree hostel), ahol egy éjszaka 19-25 euró között mozog szobától függően (6 vagy 8 fős hálóterem, de van privát szobájuk is).
25-35 euró között már jó kis vendégházakat lehet foglalni, illetve érdemes még az airbnb-n is körülnézni, hiszen ott is hasonló áron kínálják a szobákat, lakásokat.
Költéseim Bariban
április 12-én:
Költéseim Bariban
április 12-én:
- 1,5 euró buszjegy repülőtér és a belváros között, a sofőrtől vásárolva
- 0,3 euró víz
- 0,8 euró kávé
- 19 euró hostel
- 1 euró buszjegy trafikból a visszafele útra
- (kajára aznap nem nagyon költöttem, mert vittem magammal szendvicseket és gyümölcsöket Csehországból)
április 13-án:
- 1,2 euró reggeli cornetto (az olasz croissant)
- 2,4 euró még egy cornetto és egy kávé a repülőtéren
Összesen: 26,2 euró
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Ha tetszett a bejegyzés, akkor kövess a Facebookon is!
.jpg)
