A Wanderlust.hu szerzője, Viki nagyon pro stoppolós témában, ezért írtam is neki egy tanács kérő levelet. Az eredeti ötlet az volt, hogy Lisszabonból lestoppolok Algarve régióba, viszont azt a tanácsot kaptam, hogy hosszabb útra egyedül lányként inkább ne vágjak bele, hanem keressek egy társat. Társat végül nem találtam, úgyhogy hamar el is vetettem ezt az ötletet.
Innen jött az ötlet
Innen jött az ötlet
Közben februárban lefoglaltam egy repülőjegyet Ponta Delgadara, az Azori-szigetek legnagyobb szigetére, ahol azt mondják a tömegközlekedés nem valami fényes, főleg nem a természeti értékekhez, ezért eldöntöttem, ha rendesen fel akarom fedezni a szigetet (kevés pénzből), akkor nincs mese, stoppolni kell.
Egy bökkenő volt csak, hogy habár van már stoppolós élményem (itt és itt visszaolvasható), de még soha életemben nem stoppoltam egyedül és Ponta Delgadara pedig egyedül fogok utazni.
Múlt héten eldöntöttem, hogy húsvéti szünet alatt mégis lemegyek Algarve régióba, viszont nem stoppal, hanem busszal. Utazásom előtt megkérdeztem portugálokat az irodában, hogy egyébként könnyű-e a stoppolás arra fele. Erre azt a választ kaptam, hogy igen, viszont nem az autópályán, hanem a N 125-ös úton kell próbálkozni.
Az első próbálkozás
Már egy napja lent voltam Albufeirában, amikor is nagyon azon járt az agyam, hogy ki kéne próbálni ezt a stoppolósdit, hogy mire Ponta Delgadara megyek, már legalább valami halvány fogalmam legyen arról hogyan is kell ezt csinálni.
Már az első nap is rengeteget gyalogoltam és így tettem ezt aznap reggel is. Kb. 5-6 km-re, kicsit több, mint 1 óra gyaloglásra lehettem már a történelmi belvárostól. A táj arra fele nem volt annyira szép, mint ahol előző nap jártam, ezért elhatároztam, hogy már pedig most visszastoppolok a belvárosba. Habár kicsit tartottam tőle, elgyalogoltam egy forgalmasabb úthoz és elkezdtem stoppolni.
Első autó nem állt meg..., majd a második sem...harmadik...tizedik...majd a huszadik sem...Feladom, gondoltam magamban, egyik sem állt meg, úgyhogy vissza kellett sétálnom a városba.
A második próbálkozás
Délután fél 1 körül lehetett, úgyhogy valahova mindenképp el akartam még menni, pl. Portimaoba. Ahogy sétáltam vissza a városba, megláttam egy kis leálló részt egy forgalmas út szélén. Megszületett a terv. Megnézem mikor jön a következő busz és ha sokat kell várni, akkor kipróbálom ezen a kinézett ponton a stoppolást. Mivel a következő busz csak 1,5 óra múlva indult, ezért végül a stoppolás mellett döntöttem.
Kisétáltam a kinézett ponthoz, kiraktam a hüvelykujjam...és az első autó meg is állt. (Aztamindenit mondom magamban, hát ez könnyen ment). Egy német apuka és fia vett föl, akik csak a következő településre mentek, ezért csak egy rövid szakaszon tudtak elvinni. Az út során kiderült, hogy a férfi az előző cégem anyavállalatának egyik beszállítójának dolgozik. Megtudtam róla még azt is, hogy Olaszországban, Firenzében is dolgozott, úgyhogy hamar sikerült közös témát találni. Sajnáltam, hogy nem tudtak tovább vinni.
Miután kitettek újra stoppoltam és megint nem kellett fél percnél tovább várnom, mivel a második autó meg is állt. Egy brazil férfi vett föl, aki Armacao de Pera nevezetű településre ment. Onnan már csak 15-20 km-re van Portimao. A férfi közel 30 éve elhagyta Brazíliát, most Berlinben él és dolgozik. Armacao da peran vett egy házat és évente legalább kétszer ellátogat oda. Brazíliába csak két évente jár haza. Berlinben minden évben lefutja a maratont, egyébként pedig minden nap teniszezik, ekkor is épp teniszezésből tartott haza fele. Azt tanácsolta, hogy szerinte ne stoppoljak egyedül, mert ilyenkor sok a részeg angol és orosz turista, úgyhogy azt javasolta busszal menjek tovább Portimaoba. Ahogy kitett a buszmegállóban rá egy percre jött is egy busz.
Következtetés
Nem akarok messzemenő következtetéseket levonni, hiszen csak egy rövid útszakaszon utaztam stoppal, de mégis arra rájöttem, hogy városon belül nehéz stoppolni, mivel legtöbben lehet, hogy csak a következő utcába mennek. Városon kívül pedig már könnyebb.
Stay tuned...április 19-22 között Ponta Delgadan a kaland tovább folytatódik.
Te stoppoltál már? Ha igen, hova? Írd meg kommentben a bejegyzés alá :)
Az első próbálkozás
Már egy napja lent voltam Albufeirában, amikor is nagyon azon járt az agyam, hogy ki kéne próbálni ezt a stoppolósdit, hogy mire Ponta Delgadara megyek, már legalább valami halvány fogalmam legyen arról hogyan is kell ezt csinálni.
Már az első nap is rengeteget gyalogoltam és így tettem ezt aznap reggel is. Kb. 5-6 km-re, kicsit több, mint 1 óra gyaloglásra lehettem már a történelmi belvárostól. A táj arra fele nem volt annyira szép, mint ahol előző nap jártam, ezért elhatároztam, hogy már pedig most visszastoppolok a belvárosba. Habár kicsit tartottam tőle, elgyalogoltam egy forgalmasabb úthoz és elkezdtem stoppolni.
Első autó nem állt meg..., majd a második sem...harmadik...tizedik...majd a huszadik sem...Feladom, gondoltam magamban, egyik sem állt meg, úgyhogy vissza kellett sétálnom a városba.
 |
| Ekkor még nem gondoltam, hogy délután itt fogok kikötni (Portimao) |
A második próbálkozás
Délután fél 1 körül lehetett, úgyhogy valahova mindenképp el akartam még menni, pl. Portimaoba. Ahogy sétáltam vissza a városba, megláttam egy kis leálló részt egy forgalmas út szélén. Megszületett a terv. Megnézem mikor jön a következő busz és ha sokat kell várni, akkor kipróbálom ezen a kinézett ponton a stoppolást. Mivel a következő busz csak 1,5 óra múlva indult, ezért végül a stoppolás mellett döntöttem.
Kisétáltam a kinézett ponthoz, kiraktam a hüvelykujjam...és az első autó meg is állt. (Aztamindenit mondom magamban, hát ez könnyen ment). Egy német apuka és fia vett föl, akik csak a következő településre mentek, ezért csak egy rövid szakaszon tudtak elvinni. Az út során kiderült, hogy a férfi az előző cégem anyavállalatának egyik beszállítójának dolgozik. Megtudtam róla még azt is, hogy Olaszországban, Firenzében is dolgozott, úgyhogy hamar sikerült közös témát találni. Sajnáltam, hogy nem tudtak tovább vinni.
Miután kitettek újra stoppoltam és megint nem kellett fél percnél tovább várnom, mivel a második autó meg is állt. Egy brazil férfi vett föl, aki Armacao de Pera nevezetű településre ment. Onnan már csak 15-20 km-re van Portimao. A férfi közel 30 éve elhagyta Brazíliát, most Berlinben él és dolgozik. Armacao da peran vett egy házat és évente legalább kétszer ellátogat oda. Brazíliába csak két évente jár haza. Berlinben minden évben lefutja a maratont, egyébként pedig minden nap teniszezik, ekkor is épp teniszezésből tartott haza fele. Azt tanácsolta, hogy szerinte ne stoppoljak egyedül, mert ilyenkor sok a részeg angol és orosz turista, úgyhogy azt javasolta busszal menjek tovább Portimaoba. Ahogy kitett a buszmegállóban rá egy percre jött is egy busz.
 |
| Portimaoból visszafele már busszal mentem és a brazil férfi javaslatára meglátogattam Armacao de perát is |
Következtetés
Nem akarok messzemenő következtetéseket levonni, hiszen csak egy rövid útszakaszon utaztam stoppal, de mégis arra rájöttem, hogy városon belül nehéz stoppolni, mivel legtöbben lehet, hogy csak a következő utcába mennek. Városon kívül pedig már könnyebb.
Stay tuned...április 19-22 között Ponta Delgadan a kaland tovább folytatódik.
Te stoppoltál már? Ha igen, hova? Írd meg kommentben a bejegyzés alá :)
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Ha tetszett a bejegyzés, akkor kövess a Facebookon is!
.jpg)
