Boldogság, pénz, utazás. Mit gondol erről Ali, az Alitraveling blog szerzője?

Még mindig keressük a boldogság, pénz és az utazás közötti összefüggéseket. A harmadik részben Ali, az Alitraveling blog szerzője fejti ki a véleményét. 

Sokféleképpen lehet utazni. Vannak, akik életvitelszerűen űzik a hobbijukat, vannak, akik csak egy hosszabb szünetet tartanak az életükben, amit a szenvedélyükre fordítanak, és vannak, akik munka mellett az éves szabadságkeretből gazdálkodva utaznak. Aki követi Ali blogját, az megbizonyosodhat arról, hogy, az itthoni élet feladása nélkül is el lehet utazni távoli, egzotikus helyekre.

De vajon mennyi pénz szükséges egy iráni, észak-európai, egyesült államoki vagy pár hetes egzotikus ázsiai utazáshoz? Hogyan érdemes kiválasztani az utazási célpontunkat? Tervezzünk-e előre vagy sem? Milyen hibákat követtek el Ali ismerősei az utazásuk során? Boldogabbak leszünk-e, ha vastagabb a pénztárcánk? Mi jelenti a boldogságot a szegényebb országban élő embereknek? Mennyi pénzbe kerül egy El Camino? Ezekre a kérdésekre mind választ kapunk a bejegyzés végére.

1, Van összefüggés a boldogság és a pénz között?

Nehéz kérdés, de szerintem van. Ha anyagilag rendezett az ember, értem ezalatt, hogy nincs adóssága, akkor sokkal jobban tud a munkára is koncentrálni. Sokan mondják, hogy nem a pénz a boldogság titka. Ez szerintem attól függ, hogy hol élünk. Európában, vagy inkább a „fejlett világban”, ahol kapitalista rendszer működik, igen is szükség van rá. Pénzért tudsz venni bármit, pénzből tudsz elutazni, és egyáltalán megélni. 

Ázsiában, legalábbis ahol én jártam, azért másképp gondolják. Vegyük példának Iránt: nem gazdagok az emberek, bár vannak gazdagok is, de a vidéken élő szegényebb réteget tuti, hogy nem a pénz teszi a legboldogabbá, hanem a család. Ami szintén fontos.

Én azt tartom, hogy nem kell gazdagnak lenni, hogy boldog légy, de ha van egyfajta biztonsági háttered, akkor az igen is segít. Nem egy családot ismerek, sajnos, ahol a válás a pénz miatt következett be. 

2, Mennyi pénz szükséges az utazáshoz? Lehet utazni pénz nélkül is? Ha igen, hogyan?

Kezdem a kérdés második felével: szerintem nem. Egy minimális tőke szükséges az utazáshoz. Tavaly Oroszországban találkoztam egy olyan sráccal, aki tényleg pénz nélkül utazgatott – orosz állampolgárként – Szibériában. Stoppolt, Couchsurfingelt, de oda ment, ahova épp eljutott, és azt evett, amit elé raktak. Ezzel én személy szerint nem tudok egyetérteni. Oké, én is használom a Couchsurfinget, fogadok utazókat, és én is megszállok másoknál, de a kaja az szerintem már nem része. Ha épp meghívnak, akkor elfogadom, de hogy erre játsszak, azt soha. Inkább én hívom meg a vendéglátómat a vendéglátásért cserébe. Egyéntől függ, ha épp valaki bevállalja, de én biztosan nem.

Hogy mennyi pénz kell, ez attól függ, hogy hova megyünk. Minden ország, de még országon belül egyes régiók is másabbak. Általános példák. A legolcsóbb utazási régió egyrészt Dél-Kelet Ázsia (Vietnam, Kambodzsa, Indonézia; Szingapúr és Malajzia már a drágább kategória). Olcsó az ottlét, de el is kell jutni valahogy, ami meg tudja drágítani az utat, kivéve, ha ki fogsz egy akciós jegyet. De ezen felül járulékos költségek is vannak: vízum, 1-2 oltás, stb. Igaz, az oltásokat elég egyszer elintézni, utána évekre rendezett.

Irán szintén nagyon olcsó, de eljutni legalább pár 10.000 Ft-ba kerül + a vízum átszámítva 27.000 Ft, viszont 2013-ban 3 hét alatt 80.000 Ft-ot költöttem az ottlétem alatt.

Hatalmas élmény, és az élmény-idő faktorként olcsónak mondható az El Camino. Napi 15 euróból, vagy még kevesebből kihozható a szállás és az étkezés.

És akkor  jöjjenek a drágább desztinációk. Itt van például az USA, ahol éppen most vagyok. Pár éve, a válság alatt, még viszonylag olcsó volt, de most ez már egyáltalán nem jellemző. Manhattanben egy 12 ágyas hostel 57 USD/éjszaka, a belépőkről pedig nem is beszélve. De a többi régió sem olcsó: Los Angeles, Las Vegas, Miami, mind egytől egyik drágák.

Észak-Európa sem az olcsó kategória. Pár éve voltam Dániában. A repjegy fillérekbe került, ellenben az ott töltött 3 nap, az közel 100.000 Ft volt. Ugyan ez a helyzet Norvégia vagy Svájc esetén.

Szerintem mindenki oda menjen, amit meg tud engedni magának. Előtte érdemes felkészülni az adott ország árszínvonalából. Lassan már a repülőjegy a legolcsóbb tétel. Akciósként tényleg a Föld bármely pontjára el lehet jutni, de az ott lét az már más kérdés. Mit érsz vele, ha mondjuk ott vagy egy helyen, de egy fő látványosság megtekintése már nem fér bele a keretbe, mert nincs rá pénzed? Mert mégiscsak amiatt utazunk, – én legalábbis – hogy megismerjük a világunkat, más kultúrákat, embereket. Egy adott helyen, egy hotel szobából erre nincs lehetőség. Annak nem látom értelmét. 

Egyik ismerősömmel történt, hogy elmentek Barcelonába. Ingyen volt a szállásuk, de egy nap után rájöttek, hogy nekik drága a város. Kérdeztem is: ezt nem tudtátok előtte? Válasz: azt hittük, hogy olcsó…Mit értek vele, hogy ott voltak, de nem nézték meg se Gaudi templomát vagy parkját? Szerintem semmit. Ha már időt és pénzt szánunk rá, akkor érdemes elmenni egy helyre, ha tudom, hogy megengedhetem magamnak.

Van egy másik utazós haverom. A tipikus pecsét gyűjtő. Vele se tudok egyetérteni. Majd 80 országban járt, de ezek közül 15-ben csak a pecsét miatt. Például amikor elment az Iguazu vízeséshez, átsétálhatsz Paraguayba és Argentínába is. Oké, van 2 pecsétje, és elmondta, hogy járt ezekben az országokban, de semmit sem látott, vagy ismert meg. Mondtam is neki, hogy én az ilyet nem tekintem ország "kipipálásnak". Én úgy vagyok vele, hogy ha elmegyek valahova, akkor a lehetőségeimhez képest a legtöbbet akarom kihozni. Pl. így vagyok most a szeptemberi Fülöp-szigeteki úttal. A jegy Budapestről 50.000 Ft volt, egy hetet tudok ott lenni, ami nem sok, de amit lehet, kihozok belőle.

Szerencsére a Föld nagy, így mindenki meg tudja találni azt az ár-érték arányt, amit megengedhet magának. (Nekem nagy vágyam a csendes-óceáni szigetvilág 1-2 országának, atolljának a meglátogatása, de jelenleg ez elérhetetlen kategória. Remélem nem sülylednek el addig, amíg eljutok oda.)

Az utazásokhoz még egy tanács. Mindig legyen tartalékunk. Mindig lehet olyan nem várt kiadás, amivel nem kalkuláltunk. És akkor annyi, meg vagyunk lőve. Jobb, ha többel kalkulálunk, és legfeljebb megmarad.

Itt belevenném ezt az utazó vs. turista dolgot, amit pont most olvastam a blogodon. Szerintem is marhaság. Kb. én is a kettő között mozgok. Vannak, akik elítélik azt, ha előre meg van tervezve minden. De amikor kevés az idő, és szeretnék abból a kevésből mindent kihozni, akkor szerintem jobb ha megvan a terv. Mi így voltunk most a januári utakon (Bari, Porto). Mivel nem egyedül voltam, hanem ismerősökkel, akik keveset utaznak, ezért nekik nagyon nem lett volna mindegy, hogy bolyongunk össze-vissza, vagy minden percet kihasználunk.

De tipikus példája ennek New York. Hacsaknem mondjuk egy hétre jössz, ami azért keveseknek adatik meg, jobb megtervezni. Olyan hatalmas város, amit Európában egyikhez sem lehet hasonlítani. Muszáj összerakni a tervet, mert nem tudsz ugrálni egyik helyről a másikra. Egy példa: a Central Parktól metróval – expresszel – eljutni a kikötőig, az kb. 1 órába telik…

De ilyen volt most Los Angeles. Városon belül is olyan irdatlan távolságok vannak, ráadásul nincs tömegközlekedés, hogy ha nem tervezte volna meg az ismerősöm, akkor a 4 nap alatt csak az autóban ültem volna. Muszáj volt előre kalkulálni, hogy mikor hol van dugó, vagy ilyesmi.

Viszont Vegasban már semmi nem volt eltervezve, mert tudtam, hogy van bőven időm. Az egyedüli program az volt, hogy egyik nap elmegyek a Grand Canyonhoz. A többin csak sétafikáltam fel-alá, kaszinóból ki-be.

Más a helyzet Ázsiában. Ott én se tervezek előre, mert nem is lehet. Kiszámíthatatlan a közlekedés, meg úgy egyébként is minden. Nincs értelme. Ott csak fel szoktam írni pár dolgot, amit meg akarok nézni, és úgy rakom össze a tervet. De ott is országtól függ. Mert míg pl. Vietnam gyönyörűen felfűzhető egy észak-dél, vagy fordítva túrára, addig Indonézia már nem. A szigetvilágok között vagy hajóval, vagy repülővel lehet csak utazni. Muszáj nagyjából képben lenni a menetrenddel, mert különben lehet, hogy egy szigeten maradsz még egy hétig. Ami lehet jó, vagy rossz is. Kambodzsára és Thaiföldre sem kell előre tervezni, max. ha télen megy az ember mondjuk Phi Phire, és olcsó szállást akar. De Kínára már megint kell terv. Egyrészt sokkal olcsóbb a vonatjegy, ha előre veszed meg, és nem helyben. Másrészt az olcsó(bb) szállások elkelnek.

3, Lehet-e pénzt keresni utazás közben? Ha igen, hogyan?

Nem. Vagy csak keveset, és körülményesen. Hosszabb utak alatt lehet, ha megállsz valahol, de ahhoz időmilliomosnak kell lenni. Én nem szeretek, ill. nem is akarok. Inkább akkor indulok el, ha megvan rá a keret. De ez is egyéntől függ. Van, aki biztos belevág pénz nélkül is. Nem a munkával van bajom, csak nekem az nem fér bele. Nekem a hosszabb utak is behatároltak voltak. Tudtam, hogy mikor kell itthon lennem, mennyi időm van elmenni és nem is szerettem volna ezzel tölteni az időm.

Utak alatt, után, esetleg a blogolással lehet valamennyi pénzt keresni. Én tavaly a nyári út után kaptam egy kis pénzt a blogért, de erről a szerződés miatt többet nem árulhatok el. Talán utazós újságokkal lehet még próbálkozni, habár azokat szerintem csak az extra különleges helyekkel lehet megfogni, vagy ha nagyon pöpec a cikk, esetleg új szemszögből mutatsz be egy helyet.

Köszönöm szépen Alinak a hasznos információval teli válaszokat és persze az arra ráfordított időt és energiát.

Ha tovább olvasnátok erről a témáról, akkor itt érhető el a Földet körülbicikliző házaspár, Zita és Árpi válasza, itt pedig a sárga ruhás lány véleménye.

Képek forrása: Alitraveling blog és Facebook oldala 

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Ha tetszett a bejegyzés, akkor kövess a Facebookon is!