7. nap
Portóban a hostelem (Garden House Hostel) a Bolhao metróállomástól csak pár lépésre volt, a Rua de Santa Caterina sétálóutcán. Ahogy kiléptem az utcára, már akkor elbűvöltek a színes csempeburkolatos épületek. Nem tudtam megtenni úgy két lépést, hogy ne kellett volna megállnom egy pillanatra, hogy lefényképezzem valamelyik házat, annyira különleges és elbűvölő volt mind.
 |
| A Rua de Santa Caterinán különösen szépek az épületek. |
Igazából szó szerint felfedezésnek indult a városnézés, mivel se a térképet, se a "kötelező" látványosságok listáját nem nagyon bogarásztam át előtte, hanem csak elindultam és hagytam magam elveszni a város utcáin, közben pedig lépten-nyomon belebotlottam egy gyönyörű épületbe. Azért is jó így "felkészületlenül" utazni, mivel egyáltalán nem voltak elvárásaim a várossal szemben. Lehet, hogy ezért is varázsolt el ennyire, amit láttam.
Persze nem mondom azt, hogy mindenkinek így kell utaznia, de én nagyon szeretek ott helyben meglepődni. Én ezt (is) élvezem az utazásban, hogy "felfedezek", hogy valamiért valahova húz a szívem, de az utazás előtt egyszerűen nem tudom megmagyarázni, hogy miért, csak helyben jövök rá.
Végül valahogy kikötöttem a katedrálisnál, ahol egyszer csak odajött hozzám egy középkorú nő, hogy csináljak rólaegy vagy tíz fotót (innen is, onnan is, a folyóval is, a katedrálissal is, a szoborral is), majd cserébe ő is készített rólam pár képet. Habár közös nyelvet nem nagyon találtunk, ő portugálul beszélt hozzám, én pedig néha olaszul, néha angolul válaszoltam, sőt lehet, hogy még elvétve a magyart is belecsempésztem, de az végül kiderült, hogy ő Madeiráról származik. A nő öltözékén egyébként a szivárvány összes színe megtalálható volt. A fotózkodás után megkért még valakit, hogy csináljon rólunk egy közös képet is, majd elköszöntünk egymástól és mindketten mentünk tovább.
Persze nem mondom azt, hogy mindenkinek így kell utaznia, de én nagyon szeretek ott helyben meglepődni. Én ezt (is) élvezem az utazásban, hogy "felfedezek", hogy valamiért valahova húz a szívem, de az utazás előtt egyszerűen nem tudom megmagyarázni, hogy miért, csak helyben jövök rá.
Végül valahogy kikötöttem a katedrálisnál, ahol egyszer csak odajött hozzám egy középkorú nő, hogy csináljak róla
 |
| Csempedíszítéses épületből a katedrálishoz vezető úton sem volt hiány |
 |
| A katedrálistól nagyon szép kilátás nyílik a városra |
A katedrális után lesétáltam a Douro folyó partjára. Út mentén megálltam még egy kis zöldségesnél, ahol vettem pár fügét. Azt tapasztaltam, hogy az élelmiszer árak sokkal olcsóbbak, mint Olaszországban, kb. olyan szinten lehetnek, mint itthon.
A folyópart mentén is nagyon gyönyörűek azok a keskeny régi épületek, melyeket szintén csempeburkolattal díszítettek.
 |
| Nem csak kék, hanem minden féle színű és mintájú csempe van itt. |
A partról egyből szembetűnik, a két szintes Ponte Luís híd, melynek alsó szintjén az autók, felső szintjén pedig a metró közlekedik. Odafele az alsó szinten sétáltam át a túloldalra, majd pedig a Mosteiro da Serra do Pilar monostortól gyönyörködtem a városra néző panorámában.
 |
| Egyszerűen nem tudok olyat mondani, ami ne tetszett volna ebben a városban. |
A túloldalra a két szintes híd felső szintjén mentem vissza, onnan pedig egyenes út vezet a Sao Bento vasútállomásig. A vasútállomást érdemes belülről is megnézni. Gyönyörű! A belső tere is kék csempeburkolattal lett díszítve. Azért itt nem olyan rossz várakozni, ha késik a vonat :)
 |
| Amelyik házon nincs csempedíszítés, ott valószínűleg szegényebb rétegek laknak. |
 |
| A jobb felső kép bal sarkában a katedrális látható és a Sao Bento vasútállomás előtti utcakép, a jobb alsó és a bal felső képen pedig a vasútállomás belső tere. |
A vasútállomástól tovább folytattam a város felfedezését. Megint több gyönyörű, kék csempeburkolatos templom került az utamba.
 |
| Érdemes egy kicsit csak úgy céltalanul bóklászni Portó utcáin. Az eltévedéstől nem kell félni, inkább csak attól, hogy nagyon nehéz lesz otthagyni ezt a gyönyörű várost. |
Mivel Portugáliát nyugatról az Atlanti-óceán határolja, én pedig még soha nem jártam óceánparton, úgyhogy egyértelmű volt, hogy megnézem milyen is az. Spórolás szempontjából a busz helyett inkább a gyaloglást választottam, habár egy darabig mehettem volna a pici, fából készült villamossal is, ami biztos nagyon hangulatos lehet. Az parthoz vezető út kb. 4 km hosszú a belvárosból, de mindenképpen megérte kigyalogolni, hiszen végig szép zöldövezet van kialakítva és életemben először végre megláttam az óceánt. A part nagyon szeles és a levegő is pár fokkal hűvösebb volt. Nem is nagyon láttam strandoló embereket, csak páran feküdtek ki a partra napozni.
 |
| Az óceánparthoz vezető úton ilyen aranyos kis házikókat is lehet látni. |
Az óceánpartról már (emeletes)busszal mentem vissza a belvárosba. Tartalmasan telt ez a nap is, jól el is fáradtam a végére. Nagyon gyönyörű és eszméletlenül hangulatos hely Portó. Ki is neveztem Barcelona után a második kedvenc városomnak, Portugáliát pedig felvettem a kedvenc országok listájára.
Hasznos linkek:
Portó hivatalos tömegközlekedési oldala: http://www.stcp.pt/en/travel/
Portói hostelem weboldala: http://gardenhousehostelporto.com/
Aznapi költéseim:
Hasznos linkek:
Portó hivatalos tömegközlekedési oldala: http://www.stcp.pt/en/travel/
Portói hostelem weboldala: http://gardenhousehostelporto.com/
Aznapi költéseim:
- füge 0,42 euró
- kaja 3,35 euró
- fagyi 1,7 euró
- kávé + süti 1,35 euró (ajajj azok a finom portugál sütik nem tettek jót az alakomnak :D)
- buszjegy 1,85 euró
- Coimbrai hostelfoglalás díja 1,68 euró
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Ha tetszett a bejegyzés, akkor kövess a Facebookon is!
.jpg)
