A napot a szupermarketben kezdtem. Vettem szendvicshez való alapanyagokat és gyümölcsöket. Egy viszonylag kis sarki boltba mentem be, olyanba, mint otthon például a kis Tesco, de még itt is minőségi pékárut lehetett kapni. Nem ilyen vizes zsemle kategória...A zsemlék mérete kicsi volt, viszont belülről tömör, úgyhogy teljesen jól lehetett lakni akár egy darabbal is. Volt olyan, ami mákkal vagy tökmaggal vagy szezámmaggal volt meghintve.
Reggeli után jöhetett is a városnézés, vagyis inkább felfedezés, mivel szokás szerint nem igazán néztem utána a látnivalóknak. Nizzában egy marha hosszú sétálóutca vezet le a vasútállomástól majdnem a tengerpartig, pontosabban egy nagy térig, a Place Massénáig. A teret pedig mindkét oldalról zöldterület és parkok veszik körül. Nagyon hangulatos. Innen már csak két lépés a tengerpart. A part mentén egy jó széles járdát alakítottak ki, amit a futók és görkorizók ki is használnak a sportolásra.
 |
| A jobb alsó képen a háznak ez egy tűzfala, úgyhogy nincsenek rajta ablakok, csak ráfestették, de szerintem tök jól néz ki |
Kicsit sétáltam még a parton, majd Nizza óvárosában folytattam a nézelődést. Nagyon tetszett a város hangulata, a modernség és a régi épületek találkozása. Az elegancia mindenhol jelen van. Nagyon elragadóak az óváros színes épületei és szűk utcácskái.
 |
| Ezek az utcák akár Olaszországban is lehetnének, a különbség csak annyi, hogy itt sokkal elegánsabban és igényesebben lettek kialakítva |
Az óváros közelében a domb tetején egy vár áll, ahonnan nagyon szép a panoráma. Az egyik oldalról az egész nizzai tengerpartot be lehet látni, a másik oldalról pedig a kikötő látható.
Annak ellenére, hogy egyedül utazok, mindig szeretnék pár képet magamról, amit majd később vissza tudok nézni, úgyhogy általában meg szoktam kérni random embereket, hogy csináljanak rólam egy fotót. Ezt most is így tettem és megkértem a mellettem álló fiút, hogy készítsen egy képet rólam. Meg is tette, majd közölte, hogy egyébként előző nap látott már engem a hostelban.
Annak ellenére, hogy egyedül utazok, mindig szeretnék pár képet magamról, amit majd később vissza tudok nézni, úgyhogy általában meg szoktam kérni random embereket, hogy csináljanak rólam egy fotót. Ezt most is így tettem és megkértem a mellettem álló fiút, hogy készítsen egy képet rólam. Meg is tette, majd közölte, hogy egyébként előző nap látott már engem a hostelban.
 |
| Kilátás a várból |
Én nem igazán emlékeztem rá, de aztán kicsit sétáltunk még a városban együtt. A fiú Indiából származik és Lyonban tanul logisztikát. Beszélgettünk egy kicsit Indiáról is. Mondta, hogy India bővelkedik a látnivalókban, de nem javasolja, hogy egyedül menjek oda. Azt persze nem árultam el neki, hogy engem India egyáltalán nem vonz. Az indiai kultúrát és vallásokat érdekesnek találom, de valahogy nem utaznék oda.
Közben lesétáltunk a kikötőbe és arról beszélgettünk, hogy kinek mik a tervei az elkövetkező napokra. Elmondtam, hogy én még aznap el szeretnék menni Monacóba is, de a srác azt javasolta, hogy inkább egy teljes napot szánjak rá, mert Monacóban hosszabb időn keresztül is el lehet nézelődni, úgyhogy végül elvetettem ezt az ötletet. Valahova viszont mindenképp el akartam még menni aznap. Még az óvárosban lefényképeztem egy képeslapot a környék látnivalóival és egy kis térképpel. Eze-t böktem ki rajta, mivel az Nizza és Monaco között van, tehát a Monacói busz keresztül kell, hogy menjen rajta, azt meg pont elmagyarázta a hostel recepciós srác, hogy honnan indul. Az indiai srác állította, hogy nincs Eze-ben semmi különleges, én viszont ragaszkodtam hozzá, hogy oda akarok menni, úgyhogy végül elváltak útjaink.
 |
| Ha nem tudod milyen nevezetességek vannak a közelben, csak menj el egy szuvenírboltba és nézd meg a képeslapokon |
Nizzából a 100-as busz Monacón keresztül Mentonig közlekedik és ezen a szakaszon belül bárhonnan bárhova is utazik az ember, a jegy 1,5 euróba kerül.
Eze-ben a buszmegállótól nem messze indul egy kis út felfelé a hegyre, ami egészen Eze óvárosához vezet. Pont akkor sétált le onnan túrabottal egy idősebb férfi, amikor én elindultam, majd odaszólt, hogy jó utat kívánjon és azt is közölte, hogy szerinte egy kicsit későn indultam, mert kb. 1,5 órába telik az út felfele. Hogy mennyire spontán lett ez a nap, azt az is igazolja, hogy tangapapucsban indultam neki megmászni a hegyet Eze óvárosához. Később két angol nő is leszólított, hogy tényleg így, papucsban akarok-e felmenni. Rajtuk túrabakancs volt, viszont később láttam még másokat is papucsban hegyet mászni.
Ahhoz képest, hogy papucsban mentem és 1,5 órás útra számítottam, kb. 40 perc alatt felértem. Út közben a panoráma nagyon gyönyörű volt, úgyhogy mindenképpen megérte a fáradozást.
 |
| Panoráma Eze óvárosa felé haladva |
Nagyon okos voltam, hogy vizet meg nem vittem magammal az útra, úgyhogy ahogy felértem első dolgom volt beülni valahova egy kávéra és vízre, majd újra frissen és üdén jöhetett is a városnézés.
Először a Le Jardin Exotique-ba mentem, ahonnan gyönyörű panoráma tárult a városra és a tengerre. Tetszett, hogy itt nincs olyan nagy lehúzás, mint Ravellóban. A diák belépőjegy a parkba csak 2,5 euróba került.
 |
| Kilátás a Le Jardin Exotique-ból |
A kert után sétáltam még egy kicsit az óvárosban is. Nagyon hangulatos volt az a sok színes növény, melyeket a kőből készült házakra futtattak fel. Egyébként a hangulat valamiért nagyon az Amalfi-partra emlékeztetett.
 |
| Eze óvárosa nagyon hangulatos |
Városnézés után visszamásztam a 100-as busz megállójába. Volt még egy kis időm a busz érkezéséig, úgyhogy lementem még a strandra is.
 |
| Eze strandja |
Egy kis strandolás után buszra szálltam, hogy visszamenjek Nizzába. A busz eléggé heringjárat volt, csak hátul lehetett felszállni, így viszont nem tudtam jegyet venni. Mióta megbüntettek 50 euróval a Cinque terrénél, azóta nagyon nem szeretek bliccelni, úgyhogy valahol Nizza előtt leszálltam, hogy majd onnan gyalog folytatom tovább az utat. Végül is megérte, mert nagyon gyönyörű környéken sétáltam.
 |
| Itt sétáltam vissza Nizzába. A kilátásra itt sem volt panasz. |
Végül kb. 1,5-2 óra alatt vissza is értem a belvárosba. Közben már besötétedett, viszont a park tele volt gyerekekkel, babakocsit tologató anyukákkal, a sétáló utca pedig fiatalokkal. A parkban láttam egy nyilvános wc-t, ami nagyon durván stílusos volt. Fából készült a bódé, a wc-s néni pedig egy csinos, elegáns nő volt. Franciaország maga az elegancia...
 |
| Nizzában este sem áll meg az élet. |
Aznapi költéseim:
- kaja a sarki boltból 3,08 euró
- buszjegy Eze-be 1,5 euró
- kávé Eze-ben 2 euró
- belépő Eze-ben a Jardin Exotique-ba 2,5 euró
- kaja 2,36 euró
- portói szállásfoglalásom netes foglalási díja 3,36 euró
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Fotóalbum Nizzáról itt
Az utazásom következő állomásáról, Monacóról itt írtam.
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Ha tetszett a bejegyzés, akkor kövess a Facebookon is!
.jpg)
