Trogir és Zlarin-sziget

16. nap

Mivel erre a napra már volt lefoglalt szállásom Sibenikben, ezért nem kellett sietnem Splitből, így Sibenik felé útközben meg tudtam nézni még Trogirt is. Trogir kb. 40 perces buszútra van Splittől, ahonnan minden órában indulnak buszjáratok. 

Először az óvárost jártam körül, aminek a hangulata abban a tekintetben hasonlít Splithez, hogy mindkét város látképét a templom óratornya uralja továbbá itt is szépen ki vannak alakítva a macskaköves szűk kis utcácskák. Utána elmentem még a Kamerlengo-erődhöz, ami egykoron a város védelmét szolgálta. Az óváros egyébként egy kis szigeten fekszik, viszont gyalogosan megközelíthető a város felől, mivel csak egy csatorna szélességű területen választja el tőle a tenger. A másik oldalon pedig egy nagyobb sziget, a Ciovo sziget található, ahova szintén át lehet sétálni egy hídon Trogir óvárosából.

Arra a szigetre folytattam tovább a sétámat és elmentem a legközelebbi strandhoz, vettem szilvát és bámultam kicsit a partot. Egyébként nem csak az óvárosban volt mediterrán hangulata az utcáknak, hanem még erre fele is a fehér kőházak miatt. Itt is nagyon szép volt a növényzet. Sok házra ugyanolyan lila vagy rózsaszín bokor van felfuttatva, mint amilyenek az Amalfi-parton is láthatóak. A part mentét már inkább a modernebb házak uralják, amik többnyire apartmanként funkcionálnak. Nem mondanám, hogy annyira különleges volt egyébként ez a legközelebbi partszakasz, de szép volt végül is. Szívesen sétálgattam volna még tovább is, mert a szebb részek valószínűleg beljebb lettek volna, de gondoltam lassan tovább kéne indulni már Sibenikbe, úgyhogy visszamásztam Trogir buszállomásáig és tovább utaztam Sibenikbe.

A hostelem nagyon közel volt Sibenik buszvégállomásához. A recepciós csaj nagyon kedves és segítőkész volt. Ellátott minden féle információval, hogy mit érdemes megnézni a környéken. A közeli szigetek közül Zlarint ajánlotta, ami a legnagyobb és egyébként legközelebb esik Sibenikhez és ezen felül még a hajó jegy ára is elég kedvező. Gondoltam akkor miért is ne menjek oda.

El is mentem a kikötőbe megvenni a jegyeket. A hajó, ami szerintem egymás után jár be 4-5 szigetet, majd éri el Sibeniket egy kicsit késett. Megkérdeztem egy lányt, aki úgy tűnt, hogy szintén a hajóra vár, hogy nem tudja-e, hogy honnan fog indulni. Mondta, hogy valószínűleg innen, ahol most vagyunk és ők is arra várnak a barátnőjével, majd elkezdtünk beszélgetni. Kiderült, hogy ő amerikai, viszont itt született Horvátországban. 6 éves volt, amikor a szülei kiköltöztek. Horvátul alapfokon beszél csak. Most Miamiban, Floridában él és bevándorlással foglalkozó irodát vezet. Odaadta a névjegykártyáját és mondta, hogy ha arra járnék, akkor nyugodtan írjak neki. Mondjuk az USA-nak inkább a nyugati partja érdekel, a keleti nem igazán, de ki tudja mit hoz a jövő, kapcsolatok meg soha nem ártanak. A barátnője egyébként horvát volt, vagy nem igazán tudott angolul, vagy nem akart nagyon beszélgetni, de róla nem sok minden derült ki, csak annyi, hogy ő viszont itt él. Meghívtak egyébként magukhoz, de mondtam, hogy van már jegyem a vissza útra, úgyhogy esetleg következő nap tudnék elmenni. Ők egy szigettel arrébb mentek, mint én. 

Aztán meg is jött a hajó és indulhattunk. Kb. 20-25 perc volt az első sziget, ahol én le is szálltam. A kikötőbe egyből kiszúrtam egy ott kikötött vitorlást, amin magyar zászló lobogott, de nem volt rajta senki. Rájöttem, hogy nincs is olyan sok időm, így hogy több, mint 20 percet késett a hajó, csak kb. 2-2,5 órám az utolsóig. Habár nem is volt olyan nagy az a sziget, de azért szerintem akár 1 napot is el lehetett volna ott tölteni. Sétálgattam a faluban a hangulatos mediterrán házak között és élveztem a nyugalmat. Szinte alig volt ott ember, legalábbis turista. Többnyire a sziget lakói tettek vettek a házak körül meg pár strandoló volt a parton. Annyira megfogott az a hangulat, ami ott van. Autó sincs egyébként arra, csak valami elektromos járgány, amivel az italokat szállítják az éttermekbe a kikötőből. A part mentén a kövek tele vannak tengeri sünnel. Vigyázni kell nehogy bele lépjen az ember. Épp sétáltam a part mentén, amikor elszakadt a papucsom. Pont azt terveztem, hogy felsétálok valami magaslati pontra, ahonnan majd gyönyörködhetek a kilátásban, de mezítláb azért ezt nem vállaltam be, úgyhogy strandolás lett a végén, majd utána visszasétáltam mezítláb a kikötőbe. 

Ahogy visszaértem a kikötőbe, megláttam, hogy a magyar hajón ott vannak már a tulajdonosaik. Oda is szóltam nekik, hogy: sziasztok, bocsi, nincs véletlenül ragasztótok? 2 srác volt a hajón, meg 1 csaj, az egyik srác válaszolt: elszakadt a papucsod? Mondtam, hogy igen, majd szóltak, hogy menjek át a hajóra, kitalálnak valamit. Kiderült, hogy a "csaj", már nem emlékszem, hogy 2 vagy 3 gyerekes anyuka. A gyerekek épp benn voltak a hajóban, majd amikor kijöttek meglepődtek, hogy én is oda kerültem és még magyarul is beszélek. A másik srácnak is volt egy kisfia, aki szintén ott volt a hajón.

Az anyukával beszélgettem többnyire, míg a férje szerelte a papucsomat. Kiderült, hogy ő pedig Olaszországban au pairkedett Firenzében, amit nagyon szeretett. Kérdeztem, hogy az olaszokról mi lett a véleménye. Erre azt mondta, hogy róluk is csak jó véleménnyel van. Ha nem tudta kifejezni magát olaszul, akkor is nagyon segítőkészek voltak vele. Hát erről tudnék mesélni én is, persze, régió és megye függő is, hogy hol milyenek az emberek. Mondjuk egy Toszkánában hozzá vannak szokva a külföldiekhez, de az olyan helyeken, ahol csak elvétve járnak turisták már nem annyira segítőkészek, annak ellenére se, hogy valamennyit makogsz olaszul. Habár ennek manapság a nagy bevándorlás ellenesség is lehet az oka.

Végül megszerelték nekem a papucsom, tanácsnak azt kaptam, hogy már ne nagyon túrázgassak benne, de addig csak kibírja, amíg visszaérek Sibenikbe. Egyébként elmondták még, hogy ők valahol Horvátország északi részén rakták le az autót és most hajóval közlekednek. A hajóban aludni és főzni is tudnak. Nagyon szimpatikusak voltak. Lassan jött az én hajóm is, úgyhogy elbúcsúztam tőlük és megköszöntem a segítséget, majd visszautaztam Sibenikbe.

Aznapi költéseim: (horvát kunában - 1 eur ~ 7 kuna volt 2014-ben) 

• 25 ~ 3,57 eur buszjegy Sibenikből Trogirba
• 4 ~ 0,57 eur barack
• 2 eur csomagmegőrzés Trogirban a buszállomáson
• 3 ~ 0,42 eur wc
• 4,18 ~ 0,59 eur gyümölcs a piacon
• 43 ~ 6,14 eur buszjegy Trogirból Sibenikbe
• 103 ~ 14,7 eur szállás 1 éjszakára hostelban Sibenikben
• 2,8 ~ 0,4 eur joghurt 
• 34 ~ 4,85 eur hajójegy Zlarinra
• 15 ~ 2,14 eur kaja

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Tetszett a bejegyzés? Akkor kövess a Facebookon is, hogy ne maradj le a friss bejegyzésekről.