Perugiában a városfalon belül illetve kívül is valahogy különösen nehézkesen ment a tájékozódás. Habár Giuseppe rajzolt nekem egy kis térképet, hogyan lehet eljutni a vonatállomásra gyalog az albérletéből, viszont sikerült beletennem az útba egy plusz kanyart, úgyhogy végül futnom kellett az állomásra miután útbaigazítást kértem egy járókelőtől, de szerencsére épp elértem az Assisi felé közlekedő vonatot.
Assisi vonatállomástól gyalog még elég messze van a történelmi belváros, úgyhogy érdemes inkább buszra ülni ezen a szakaszon. (A bejegyzés alatti hasznos linkek részhez beszúrtam a menetrendet.)
Mivel L'Aquilába elég ritkán közlekedtek a vonatok, ezért nekem csak 2-2,5 órám volt Assisiben a nézelődésre, ami később kiderült, hogy nem igazán elég. Szerintem legalább egy fél napot megérdemel a város. 2 óra arra volt elég, hogy megnézzem a Szent Ferenc Bazilikát (ami egyébként ingyenesen látogatható) és egy kicsit sétálgassak a hangulatos szűk kis utcákban. Az összhatás számomra nagyon hasonló volt Toscanához, hiszen itt is a terra cotta színű kőből épült házak és a lankás dombvidék uralja a látképet.
Mivel L'Aquilába elég ritkán közlekedtek a vonatok, ezért nekem csak 2-2,5 órám volt Assisiben a nézelődésre, ami később kiderült, hogy nem igazán elég. Szerintem legalább egy fél napot megérdemel a város. 2 óra arra volt elég, hogy megnézzem a Szent Ferenc Bazilikát (ami egyébként ingyenesen látogatható) és egy kicsit sétálgassak a hangulatos szűk kis utcákban. Az összhatás számomra nagyon hasonló volt Toscanához, hiszen itt is a terra cotta színű kőből épült házak és a lankás dombvidék uralja a látképet.
A Szent Ferenc Bazilika és az onnan nyíló panoráma |
Assisi történelmi városa |
Assisi és L'Aquila között Terniben kellett átszállnom, ahol volt egy kis időm feltölteni az élelmiszer raktáram egy szupermarketben. Terniből L'Aquilába olyan pici vonat közlekedett, mint otthon a Bzmot Esztergom és Komárom között. A vonaton szinte alig lézengett valaki. Már itt lehetett érezni, hogy ezen a környéken még a madár se nagyon jár, nemhogy turista. L'Aquiláról egyébként azt kell tudni, hogy a várost 2009-ben egy elég erős, 6,3-as erősségű földrengés sújtotta, ami a Wikipedia szerint 308 halálos áldozatot követelt. Még pár nappal ez előtt az anconai CS hostom azt mondta, hogy L'Aquila most olyan, mint egy szellemváros. Rengeteg a felállványozott üresen álló ház és eléggé szomorú a hangulat. A l'aquilai utazásomat egyébként nem a katasztrófaturizmus vezérelte, hanem egyszerűen csak el szerettem volna jutni egy újabb olasz régióba, ahol előtte még nem jártam.
A vonaton ez a táj fogadott L'Aquila felé |
Szállást még előző nap a vasútállomás mellett foglaltam. Mivel hostelek nem igazán vannak a városban, ezért a legolcsóbb hotel legolcsóbb szobáját választottam. Ahhoz képest, hogy ez nem igazán felkapott turisztikai helyszín, a legolcsóbb szoba így is 28 euróba került. Jó dolog a Couchsurfing, de 4 nap alatt 2 különböző hostnál való folyamatos couchsurfingelés és 4 nap alatt 3 meglátogatott város után azért jól esett egy kis nyugalom.
Aznap nem is nagyon volt már kedvem a városnézéshez, mivel eléggé elfáradtam a hosszú út alatt az ide-oda átszállásban, de mivel a következő nap vasárnapra esett, ezért elég hülyén közlekedtek a vonatok, úgyhogy úgy döntöttem mégis kimegyek körülnézni, mivel holnap a kora reggeli vonattal kell továbbmennem. /Következő nap San Benedetto del Trontóban Couchsurfingeltem, ami még elég messze van L'Aquilától, úgyhogy időben el szerettem volna indulni, hogy ne túl későn érkezzek meg a hostomhoz/
L'Aquila belvárosa a vasútállomástól még olyan 20 perces sétára helyezkedik el. A legközelebbi látványosság a Fontana delle 99 cannelle kút volt, ahol már láthatóak voltak az említett üresen tántorgó felállványozott házak. Néhol még a fal is le volt omolva, így be lehetett látni egyes épületek belső terére és a valószínűleg a földrengés óta ugyanúgy álló bútorokra is. Még csak pár perce kezdtem a városnézést, de már itt egy kicsit félelmetes kezdett lenni.
Habár a szökőkútnál láttam egy családot és egy öreg nénit, aki régi, fémből készült tárgyakat árult, majd pár méter múlva 2 férfit nyakukban fényképezővel, de ebben a közegben ez még mindig nem volt egy megnyugtató tömeg, viszont ahogy közeledtem a belváros felé, már legalább 1-1 autó elhaladt az úton.
A központ felé haladva a látvány viszont egyáltalán nem változott, ugyanúgy állványozott, romos, üres házak mindenhol, habár azért építkezési nyomokkal is lehetett találkozni, mint például malterező géppel és daruval, de az biztos, hogy a munkálatokat nem sietik el.
Az omladozó épületek mellett szomorú plakátok és képek is fogadják az ide látogatókat. A főtér felé sétálva láttam az anno kollégiumként üzemelt épületen felaggasztva az ott meghalt diákok fényképeit és pólóit, szemben pedig egy kis kopjafát. A kollégiumtól pár méterre egy görög zászló, és egy görög volt Erasmusos diák képe fogadott, a korzón pedig több fénykép is ki volt állítva a földrengés utáni állapotokról, egyiken a sorban letett koporsókról.
Habár a szökőkútnál láttam egy családot és egy öreg nénit, aki régi, fémből készült tárgyakat árult, majd pár méter múlva 2 férfit nyakukban fényképezővel, de ebben a közegben ez még mindig nem volt egy megnyugtató tömeg, viszont ahogy közeledtem a belváros felé, már legalább 1-1 autó elhaladt az úton.
L'Aquilában eléggé szomorú látvány fogadja az utazókat |
A központ felé haladva a látvány viszont egyáltalán nem változott, ugyanúgy állványozott, romos, üres házak mindenhol, habár azért építkezési nyomokkal is lehetett találkozni, mint például malterező géppel és daruval, de az biztos, hogy a munkálatokat nem sietik el.
Az omladozó épületek mellett szomorú plakátok és képek is fogadják az ide látogatókat. A főtér felé sétálva láttam az anno kollégiumként üzemelt épületen felaggasztva az ott meghalt diákok fényképeit és pólóit, szemben pedig egy kis kopjafát. A kollégiumtól pár méterre egy görög zászló, és egy görög volt Erasmusos diák képe fogadott, a korzón pedig több fénykép is ki volt állítva a földrengés utáni állapotokról, egyiken a sorban letett koporsókról.
A korzón kiállított fényképeken a földrengés utáni állapotokat lehet látni |
A korzón egyébként már egyre több ember sétált, a főtéren pedig még egy veterán autókiállítás is megrendezésre került. A korzó túloldalán pedig egy vár található, ami szintén kedvelt helyszíne volt a helyieknek. Rengeteg babakocsit tologató házaspárt, sétálgató nyugdíjast és futóedzést tartó fiatalt láttam a vár körül. Miután körbesétáltam a várat, gondoltam, hogy egy másik úton megyek vissza a fő térre, úgyhogy befordultam egy random kis utcába. Ahogy haladtam előre, egyre kevesebb ember lett körülöttem, így megint eléggé félelmetes lett a helyszín az üres, romos házak között. El is kezdtem gyorsabban szedni a lábam, hogy minél hamarabb kiérjek valami főbb pontra.
Az építkezések jelei nyomokban fellelhetőek |
Ennyi városnézést végül elégnek is tartottam, hiszen még világosban vissza akartam érni a szállásomhoz. Habár nagyon szomorú hangulata van az épületeknek és a városnak, de az az érdekes, hogy ez a helyi embereken egyáltalán nem látszódott. Ők érdeklődve nézték a régi autókat a téren, gyerekek szaladgáltak a várnál, futók sportoltak és a fiatalok és az idősek egyaránt sétálgattak az állványokkal toldozott foldozott házak között a korzón.
Aznapi költéseim:
- 1,85 euró reggeli
- 2,5 euró vonatjegy Perugia-Assisi között
- 2,6 euró buszjegy Assisibe
- 10,10 euró vonatjegy Assisi-L'Aquila között
- 0,2 euró barack
- 9,14 euró kaja szupermarketből
- 28 euró szállás
Hasznos linkek:
Olasz vasúttársaság honlapja: http://www.trenitalia.com/tcom-en
Buszmenetrend Assisi vasútállomás és a belváros között itt (linea C-t kell nézni, vasútállomás = Assisi stazione, feriale = hétköznapok és szombat, festivo = ünnepnap)
Szállásom L'Aquilában: http://www.booking.com/hotel/it/porta-rivera.html?aid=823925
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
A beszámoló a san benedetto del trontoi Couchsurfinges élményeimről itt folytatódik.
Ha tetszett a bejegyzés, akkor kövess a Facebookon is!