Booking.com

2014. augusztus 5.

Nápoly és a szigetek

   
Az előző bejegyzésben leírtam, hogy hogyan is alakult az út háttértörténete, úgyhogy akkor most jöhetnek is a beszámolók és a konkrét események. 

1. nap: Városnézés Nápolyban

 Beszállás előtt egy órával érkeztünk meg a reptérre egyik barátnőmmel, majd úgy belemerültünk az élet nagy dolgai megvitatásába, hogy majdnem sikerült lekésni a repülőt...

Beszállás közben a téma a new yorki terrortámadás, az USA külpolitikája és a repüléstől való félelem volt...

Barátnőm annyira nem szeret repülni, hogy már attól izgul mikor nézik terroristának valamelyik repülőtéren :D Ült már jó párszor repülőn, de azóta nem kedveli, hogy egyszer Gran Canariára alig tudtak leszállni a nagy széltől. 

Az úti cél választásunk azért esett Nápolyra, mivel az Amalfi-partról nagyon sok szép képet láttunk, úgyhogy szerettük volna élőben is megnézni. Habár én Erasmusos kirándulás során jártam már Nápolyban és Caprin is, de akkor az Amalfi-partra nem sikerült eljutni.

Megérkezésünk után megkerestük az előre lefoglalt szállásunkat, mely a vonatállomás mellett (Piazza Garibaldi) volt. Sokan azt mondják, hogy ez egy elég rossz környéke Nápolynak, ezért egy kicsit tartottam is tőle, hogy este ott fogunk sétálgatni, viszont utólag azt mondom, hogy teljesen rendben van. Egyáltalán nem találtuk veszélyesnek még este sem, ezen kívül egy jól frekventált hely, mivel közel van a vonat-, busz-, metróállomás, sőt a kikötő is elérhető 20-30 perc alatt gyalog. Még egy pozitívum a Piazza Garibaldi mellett, hogy a szállás árak is itt a legolcsóbbak a városban.

/Szállásunk: Hotel Ideal

A szállással teljesen meg voltam elégedve. Egy két fős szobáért, saját fürdőszobával 3 éjszakára 2 főre összesen 100 eurót fizettünk. Különösen tetszett, hogy reggelire nem csak cornettot (olasz croissant) adnak, hanem van szalámi és sajt is, mivel az elmúlt 4-5 hónapban elég édességet sikerült összeenni./

A hotelszoba elfoglalása után a következő kihívás a kaja keresés volt. Végül ugyanarra a helyre mentünk be egy salátára, ahol már márciusban ettem egy pizzát.

/Viszonylag kedvező árú étterem a belvárosban: O' Munaciello

 A pizza jó árban van és finom is, viszont a hús ételek és a saláták elég drágák/


Ebéd után jöhetett is egy kis városnézés; Castel Nuovo, Galleria Umberto I, Piazza del Plebestico, majd Castel dell'Ovo a part mentén, végül séta vissza a Piazza Garibaldira.

Útközben megálltunk még egy éjjel nappaliban kaját venni következő napra. Később a hotelben vettem észre, hogy sikerült beszereznem egy lejárt szavatosságú, foltokban penészes kenyeret. Barátnőm szerint a lejárati idő csak tájékoztató jellegű, úgyhogy azért még elcsomagoltuk holnapra.

Tanács:

 Nápolyban (kisboltban) való élelmiszer vásárlás előtt mindenképp nézd meg a lejárati dátumot. Otthon természetes, hogy jobb esetben nem árulnak lejárt szavatosságú ételt, viszont Nápolyban könnyen megesik az ilyen. 

Félmeztelen nápolyi gyerekek fociznak a Piazza del Plebesticon

Nápoly első látásra lehet, hogy koszosnak és kaotikusnak tűnik, de mindenképp megvan a maga varázsa is. Nekem pont azért tetszik, mert nagyon egyedi és különleges.

Aznapi költéseim:
  • 3 euró: busz transzfer a repülőtér és a Piazza Garibaldi között
  • 11 euró: ebéd
  • 34 euró: buszjegy Nápolyból Anconába 
  • 4 euró: élelmiszer szupermarketben
  • 4,5 euró: city tax a hotelban
  • 50 euró: szállás 3 éjszakára

2. nap: Ischia

Korán reggel indultunk a nápolyi kikötőbe, az aznapi terv Ischia sziget megtekintése volt.

Megérkezés után Ischia kikötőjében elmentünk egy élelmiszerboltba; a tegnap beszerzett penészes kenyerünkhöz vettünk még szalámit és paprikát, majd egy padon elkészítettük a szendvicseket.

Reggeli után, jóllakottan jöhetett is a sziget felfedezése. Először elsétáltunk a Castello Aragonesehez, ahonnan pedig a sziget legmagasabb pontját a Monte Epomeót (788 m) vettük célba. Ahonnan letett a busz, onnan még 2 km volt hátra, többnyire felfelé. Pár száz méter után tanakodtunk, hogy vajon felmenjünk-e a hegyre vagy sem, hiszen elég szűkén álltunk az idővel, és még annyi mindent lehetne megnézni itt a szigeten, de végül arra jutottunk, hogy folytatjuk tovább az utat, majd 40-50 perc alatt fel is értünk. Még jó, hogy nem fordultunk vissza, hiszen a gyönyörű látványért mindenképpen megérte az idő és a fáradtság. A hegy tetején van egy kis étterem, aminek ingyen ki lehet menni az udvarára. Azt nem tudom, hogy ki jár ide enni, mert embereket útközben szinte alig láttunk és a hegy tetőre még autóút sem vezet. 

Hegymászás után visszamentünk a legközelebbi faluba (Fontana), ahonnan a képek alapján az egyik legszebb partszakaszhoz, a Sant'Angelohoz akartuk továbbmenni. Helyiektől megérdeklődtük, hogy hol található a buszmegálló és mikor jön a következő járat. Kiderült, hogy a megálló az egyik bár előtt van, de konkrét jelzés vagy tábla nincs. A következő busz kb. 20 perc múlva jön, egyébként pedig fél óránként jön egy járat. Ácsorogtunk a "buszmegállóban", el is telt a 20 perc, de a busz sehogy nem akart jönni. Kicsit idegesek voltunk már, mert egyre jobban fogyott a szigeten eltölthetett időnk, mi meg ahelyett, hogy a tengerparton lennénk már fél órája csak várakozunk.

Egy idő után a bár tulaja megsajnált minket és kihozott nekünk két műanyag sámlit meg persze kínálgatta a granitet (jégkása, Szicíliában híres). A buszra várás közben még magyar irodalom leckét is vehettünk egy épp arra járó csövestől, aki leszólított minket, ahogy épp ott ültünk a bár előtt. Megkérdezte, hogy honnan jöttünk, majd amikor megtudta, hogy Magyarországról, az alábbi párbeszéd zajlott le köztünk:

- Tanultam ám én magyar irodalmat és tudom is, hogy ki volt az első híres magyar író. Ti tudjátok?
- Nem.
- Cha...
- Nem tudom....
- Charles...
- Nem tudom....
- Charles Bu...
- Még mindig nem tudom...
- Charles Bukowski...
- Még így se rémlik...

A csávó gondolom nagyon büszke volt magára, hogy olyat mondott nekünk magyaroknak a magyar irodalomról, amit még mi se hallottunk. Mi pedig jót röhögtünk rajta. Fogalmam nem volt ki az a Charles Bukowski, de inkább lengyelesen hangzik, mint magyarosan. A Google és a Wikipedia szerencsére mindent tud, úgyhogy rá is kerestem.
Akit érdekel: http://hu.wikipedia.org/wiki/Charles_Bukowski. Azt hiszem nem sok köze van ennek az írónak Magyarországhoz.

Persze nem mindig mondanak hülyeségeket az olaszok. Ellenpélda Palermóban az a nő, aki Márai Sándort említette nekem, miután megtudta, hogy magyar vagyok, aki tényleg egy híres magyar író, csak valahogy Magyarországon nem nagyon tanítják.

A 20 perc helyett körülbelül 1 órát vártunk, mire megérkezett a busz, viszont mivel kimaradt egy járat, ezért sajnos a strand és a part már nem fért bele az időnkbe, így egyenesen a kikötőbe mentünk, pontosítva futottunk, miután leszálltunk a buszról, hogy elérjük a nápolyi hajót.

Összességében

Ischia nekem nagyon tetszett. Gyönyörű a növényzet, alig vannak turisták, így aki nyugalomra  és aktív pihenésre vágyik, annak ez egy tökéletes célpont. Sajnos egy nap alatt nem sikerült mindent megnézni. Nem olyan kicsi ez a sziget, mint pl Capri, amire simán elég egy nap, ezért én azt ajánlanám az Ischiára látogatóknak, hogy legalább 1-2 éjszakát töltsenek el a szigeten. Az is jól szemlélteti a sziget méretét, hogy a szigetet megkerülő buszjárat 2 órát vesz igénybe.

Egyszer még visszamegyek!

Úton Ischia felé a hajó Procida szigetén is megáll
A bal oldali képeken a Castello Aragonese látható

A sziget legmagasabb pontja, a Monte Epomeo

Aznapi költéseim:
  • 11,20 euró: hajó odafele
  • 1,8 euró: kávé
  • 1,8 euró: élelmiszer 
  • 1,9 euró: buszjegy
  • 11,20 euró: hajó vissza Nápolyba

3. nap: Capri

Reggel újra elindultunk a kikötőbe, majd elhajóztunk Capri szigetére. Nekem Capri már nem volt újdonság, viszont megnéztünk olyan helyeket is, melyekre márciusban már nem volt idő.

A hajóból való kiszállás után az első célpontunk itt is az élelmiszerbolt volt, majd újra elkészítettük az aznapi szendvicseinket egy padon. Úgy látszik, ez elmaradhatatlan program lett mindenhol.

Miután jól laktunk, jöhetett a sziget felfedezése. Sajnos az idő eléggé borongós és ködös lett.

A kikötőből felsétáltunk Capri városába. Azt vettük észre, hogy a fő utak, ahol jár a busz, tele vannak turistákkal, viszont a felfelé vezető kis szűk utcákban, ahol nem jár busz, ott sehol senki. Én azt ajánlom, hogy érdemes gyalog felmenni a kikötőből, mert nagyon hangulatosak azok a szűk kis fehér utcácskák. Az egyik kertben még banánfát is láttunk. 

Capriban megláttunk egy felfelé vezető utat, ahova fel is mentünk a szép kilátás reményében, viszont az utolsó pár méter le volt zárva, mivel egy magán ház kertjéhez értünk, úgyhogy visszasétáltunk a városba, majd elmentünk a Giardini di Augusto kertbe, ahonnan a legszebb kilátás nyílik a híres sziklákra, a Fragolinire, ahonnan pedig átsétáltunk Marina Piccolára, Capri egyik strandjára. Habár szép volt az a strand, de valahogy még sem éreztük a késztetést arra, hogy ott beach-eljünk, mert nagyon zsúfolt volt az a kis partszakasz.

Nem hiába jön ide annyi turista...

Caprit végigjártuk, úgyhogy jöhetett Anacapri, a sziget másik városa. Marina Piccoláról busszal lehet átjutni. Először egy kicsit sétáltunk a városban, majd pedig a libegőhöz mentünk. Én nem akartam újból felmenni, mert márciusban voltam már ott, úgyhogy inkább megspóroltam volna azt a 10 eurót és megvártam volna barátnőmet, amíg ő megnézni a kilátást. A libegős jegyszedő bácsi viszont azt mondta, hogy olyan nagy köd van, hogy nem látni föntről semmit, úgyhogy azt tanácsolta barátnőmnek, hogy ne menjen fel, hanem jöjjön vissza egy 40 perc múlva. Látszott rajta, hogy eléggé el van szontyolodva, mert már mondtam neki, hogy szerintem az a legszebb pontja a szigetnek és mindenképp meg akarta volna nézni. Egyébként 1-2 ember jött lefelé, azok is azt mondták, hogy a köd miatt nem látszik semmi. 

Addig is elmentünk egy kicsit sétálni a Villa San Michelehez, ahonnan szintén nagyon gyönyörű a kilátás, majd visszasétáltunk a libegőhöz megkérdezni, hogy mi a helyzet a köddel. A jegyeladó szerint még mindig nagy a köd, úgyhogy nem javasolta a felmenetelt. Barátnőm ekkor már tényleg nagyon elkeseredett, amit gondolom a jegyeladó is észrevett, ezért odaszólt nekünk: "fel akartok menni?" Mondtam, hogy én nem, de a barátnőm igen, majd erre a kezünkbe adott két ingyen jegyet. Wow...Mindketten nagyon örültünk neki. Útközben a libegőről is szép a kilátás, de amint felértünk azt tapasztaltuk, hogy mindent látni és a köd felettünk van. A kilátás gyönyörű volt. Emlékszem, hogy amikor márciusban először megláttam ezt a panorámát, majd sírva fakadtam annyira tetszett. Másodjára már nem értek ilyen ingerek, de persze még mindig meg tudtam csodálni. 

A felvonót Anacapriban nem érdemes kihagyni, hiszen gyönyörű kilátás fogad fentről

Miután visszaértünk Anacapriba még egy kicsit leültünk pihenni és kávézni, majd visszabuszoztunk a kikötőbe, ahol megint csak futnunk kellett a hajó után. Szép kis kerete lett ennek a két szigetes napnak, élelmiszerbolt, padon szendvicskészítés, majd a végén futás a hajó után.

Capri vs Ischia

Összehasonlítva Caprit és Ischiát, Capri szebb, mint Ischia, minden pontja lélegzetelállító, viszont Ischia nagyobb és sokkal nyugisabb. Caprin nagyon zavaró volt a sok turista. Aki Caprira szeretne utazni, annak inkább a tavaszt vagy talán az őszt javasolnám, hiszen akkor sokkal kevesebben vannak ezen a pici szigeten. Ischián egyébként nincs libegő, olcsóbb a buszjegy és még olcsó hostelek is vannak. Szerintem mindkét szigetet érdemes megnézni, hiszen mindkettőnek teljesen más a hangulata.

Aznapi költéseim:
  • 12,70 euró: hajó oda
  • 5,40 euró: buszközlekedés a szigeten
  • 2,7 euró: élelmiszer
  • 2 euró: kávé
  • 1 euró: belépő a Giardini di Augustoba
  • 0,6 euró: alma
  • 16,30 euró: hajó vissza Nápolyba
Hasznos infók/linkek:

Eljutás Nápolyba: 

Budapestről legkönnyebben Wizzair járataival. Mi pont kifogtunk egy olyan akciót, hogy 1 jegy áráért 2 személy utazhatott, így egy oda jegyet sikerült fejenként 8000 Ft-ból megúsznunk.

Hajóközlekedés Nápoly, Ischia és Capri között

A legolcsóbb társaság: Caremar

Ischia buszmenetrendek és jegyárak:


Capri buszmenetrendek és jegyárak:


Egyéb programlehetőségek Nápoly környékén:

Vezúv, Ercolano, Pozzuoli Solfatara

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

A beszámoló folytatása az Amalfi-partról és a kalandos utazásunkról Nápoly és Agerola között itt olvasható.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Ha tetszett a bejegyzés, akkor kövess a Facebookon is!