Az utazás előző napjairól, az anconai Couchsurfinges élményeimről itt írtam.
A kicsit határozatlan hostom Perugiában
Perugiában egy velem egyidős orvostanhallgató olasz srác, Giuseppe fogadta el a CS requestem. Miután elfogadta a felkérést, abban maradtunk, hogy majd később informálom a pontos érkezésemről, mivel akkor még nem tudtam megmondani, hogy mikor tudok elindulni Anconából.
Aznap délután elküldtem neki SMS-ben, hogy melyik vonattal érkezem. Mivel választ nem kaptam, ezért úgy döntöttem, hogy felhívom. Már a telefonbeszélgetésünk közben éreztem, hogy ez a gyerek kicsit döntésképtelen lesz, mivel 5 percen keresztül a semmiről való beszélgetés után tudta csak kinyögni, hogy nem tudja hol lesz akkor, amikor érkezem, mivel a barátaival fog vacsorázni, de találkozzunk akkor a Piazza Italián.
Amikor megérkeztem a perugiai vonatállomásra, úgy döntöttem, hogy inkább a vonatállomás előtti jegyárust kérdezem meg, hogy mikor és melyik busz megy a Piazza Italiára és Giuseppét már a konkrét időponttal fogom felhívni. Végül így se sikerült gyorsra zárni a telefonhívást, mivel Giuseppe elkezdte magyarázni, hogy melyik busz megy arra annak ellenére is, hogy mondtam neki, hogy már utánajártam. Ez végül is nagyon kedves tőle, viszont az feltűnhetett volna neki, hogy nem olasz számról hívom, így nem kéne nagyon hosszúra nyújtani a beszélgetést. Egyébként pedig az a busz, amit ő mondott sokkal később indult, mint amivel végül én mentem.
A kicsit határozatlan hostom Perugiában
Perugiában egy velem egyidős orvostanhallgató olasz srác, Giuseppe fogadta el a CS requestem. Miután elfogadta a felkérést, abban maradtunk, hogy majd később informálom a pontos érkezésemről, mivel akkor még nem tudtam megmondani, hogy mikor tudok elindulni Anconából.
Aznap délután elküldtem neki SMS-ben, hogy melyik vonattal érkezem. Mivel választ nem kaptam, ezért úgy döntöttem, hogy felhívom. Már a telefonbeszélgetésünk közben éreztem, hogy ez a gyerek kicsit döntésképtelen lesz, mivel 5 percen keresztül a semmiről való beszélgetés után tudta csak kinyögni, hogy nem tudja hol lesz akkor, amikor érkezem, mivel a barátaival fog vacsorázni, de találkozzunk akkor a Piazza Italián.
Amikor megérkeztem a perugiai vonatállomásra, úgy döntöttem, hogy inkább a vonatállomás előtti jegyárust kérdezem meg, hogy mikor és melyik busz megy a Piazza Italiára és Giuseppét már a konkrét időponttal fogom felhívni. Végül így se sikerült gyorsra zárni a telefonhívást, mivel Giuseppe elkezdte magyarázni, hogy melyik busz megy arra annak ellenére is, hogy mondtam neki, hogy már utánajártam. Ez végül is nagyon kedves tőle, viszont az feltűnhetett volna neki, hogy nem olasz számról hívom, így nem kéne nagyon hosszúra nyújtani a beszélgetést. Egyébként pedig az a busz, amit ő mondott sokkal később indult, mint amivel végül én mentem.
Miután megérkeztem a Piazza Italiára pár percet még várnom kellett Giuseppére. Mondta, hogy épp a vacsoráról jön és ha van kedvem csatlakozhatok én is. Igazából úgy vagyok vele, hogy ha a CS hostomnak programja van, akkor igazodok hozzá. Ha azt mondtam volna, hogy nincs kedvem csatlakozni, akkor valószínűleg ő se menne vissza, úgyhogy azt válaszoltam, hogy van, viszont ha a közelben lakik, akkor először leraknám a táskám.
3-an fiúk laktak az albérletben, viszont az egyikőjük már kiköltözött a nyárra, így én az ő szobájába mehettem. Miután leraktam a cuccom, mentünk is vissza a belvárosba arra a bizonyos vacsorára.
Művészek társaságában...
3-an fiúk laktak az albérletben, viszont az egyikőjük már kiköltözött a nyárra, így én az ő szobájába mehettem. Miután leraktam a cuccom, mentünk is vissza a belvárosba arra a bizonyos vacsorára.
Művészek társaságában...
Kiderült, hogy Giuseppe színjátszó szakkörbe jár, és egy összejövetelt szerveztek a társaival, ahol több féle korosztály és nemzet is képviselte magát. Hogy őszinte legyek tőlem egy kicsit messzebb állnak a művészetek, hiszen mindig is reál beállítottságú voltam. Na jó, az építészet az egy kivételével, mivel a szép és érdekes épületeket nagyon szeretem meglátogatni. Leginkább a szecessziós stílust kedvelem, mint például Gaudí épületeit. Egy színdarab, festmény, szobor vagy vers nem igazán tud lázba hozni, viszont egy természettudományi múzeum vagy planetárium már annál inkább.
Giuseppének teljesen más volt az érdeklődési köre, mint nekem, ami igazából nem is lenne gond, viszont nem nagyon találtam vele semmilyen közös témát, úgyhogy többnyire általánosságokról beszéltünk (oktatási rendszer Olaszországban és Magyarországon, stb). Vacsora után megittunk még egy sört, majd hazamentünk.
Aznapi költéseim:
Giuseppének teljesen más volt az érdeklődési köre, mint nekem, ami igazából nem is lenne gond, viszont nem nagyon találtam vele semmilyen közös témát, úgyhogy többnyire általánosságokról beszéltünk (oktatási rendszer Olaszországban és Magyarországon, stb). Vacsora után megittunk még egy sört, majd hazamentünk.
Aznapi költéseim:
- 1,25 euró: reggeli Anconában
- 5 euró: ebéd menzán Anconában
- 10,75 euró: vonatjegy Ancona-Perugia
- 1,5 euró: buszjegy Perugiában
- 1 euró: sör
9. nap: Perugia felfedezése
Múzeum adag egy ideig letudva
Nem is értem miért, de a napot az Umbriai Nemzeti Galériában kezdtem, ami a városházában, a Palazzo dei Priori épületében kapott helyet. Giuseppe és a színjátszókörös barátai is említették, hogy érdemes bemenni, mivel nagyon sokszínű a kiállítás. A tegnap este után valahogy azt éreztem, hogy nekem most kötelességből be kell mennem. Végül több, mint egy órát töltöttem az épületben. A galéria Perugia művészetét (szobrászat, festészet) mutatja be a történelem különböző korszakaiban. Akit érdekel, annak biztos érdekes lehet, de én azt hiszem ezennel egy ideig le is tudtam a művészeti múzeum adagom.
Elveszve Perugia utcáin
Elveszve Perugia utcáin
A galéria után elindultam felfedezni a várost és csak úgy céltalanul sétálgattam az utcák között. Perugiát nagyon hangulatosnak találtam, hasonló a feeling, mint Toscanában. Kőből épült házak, narancsos-sárgás-téglás színek, szűk kis utcák, zöld lankák. A történelmi város nem nagy, egy nap bőven elég is rá.
Perugiában ami még érdekesség lehet, az a Perugina csokoládégyár, melynek a legismertebb bonbonja a Baci, ami arról híres, hogy minden egyes bonbonba belecsomagolnak egy idézetet a szerelemről, melyet 4 nyelven is elolvashatunk. A gyár fogad látogatókat, viszont a belvárostól egy kicsit távolabb található, úgyhogy én végül nem mentem el, habár jobban érdekelt volna, mint a galéria.
Perugiában ami még érdekesség lehet, az a Perugina csokoládégyár, melynek a legismertebb bonbonja a Baci, ami arról híres, hogy minden egyes bonbonba belecsomagolnak egy idézetet a szerelemről, melyet 4 nyelven is elolvashatunk. A gyár fogad látogatókat, viszont a belvárostól egy kicsit távolabb található, úgyhogy én végül nem mentem el, habár jobban érdekelt volna, mint a galéria.
 |
| Nagyon hangulatosak ezek az utcák |
Giuseppével ebédidőben találkoztam újból, amikor is elmentünk egy pizzériába. Ebéd után ő tanulni ment a könyvtárba, én pedig egy kávézóba kicsit netezni, mivel szállást kellett néznem a következő napra, amit végül L'Aquilában foglaltam le.
Délután még kicsit sétálgattam a városban, majd este 7-kor találkoztam Giuseppével a Fontana Maggiore előtt, utána pedig elmentünk egy szupermarketbe vacsorára vásárolni valamit.
 |
| A hangulat teljesen olyan, mint Toscanában |
Umbria jazz fesztivál
Vacsora után elmentünk a jazz fesztiválra, amit minden évben megtartanak és most pont aznap kezdődött. A fesztivál bizonyos koncertjeire belépőjegy szükséges, viszont jegy nélkül is át lehet érezni a hangulatot, mivel rengetegen játszanak az utcákon is.
Lehet, hogy furán hangzik, de én ekkor már annyira megszoktam Olaszországot, hiszen január óta egy kisebb megszakítással ott tartózkodtam, hogy már nem igazán tudott lázba hozni és már valami újra vágytam. Már tűkön ültem, hogy 1 héttel később legyen és mehessek végre Horvátországba.
Lehet, hogy furán hangzik, de én ekkor már annyira megszoktam Olaszországot, hiszen január óta egy kisebb megszakítással ott tartózkodtam, hogy már nem igazán tudott lázba hozni és már valami újra vágytam. Már tűkön ültem, hogy 1 héttel később legyen és mehessek végre Horvátországba.
Aznapi költéseim:
- 2,3 euró: reggeli (kávé, süti)
- 3,25 euró: belépő a galériába
- 5 euró: pizza
- 1 euró: kávé
- 5,39 euró: bor
Hasznos linkek:
Olasz vasutak: http://www.trenitalia.com/tcom-en
Couchsurfing: https://www.couchsurfing.com/
Tippjeim, tanácsaim a Couchsurfinghez: http://www.hobbimazutazas.hu/2015/11/hogyan-mukodik-couchsurfing.html
Belépőjegy információ a galériába (olasz nyelven): itt a lap alján
Információ a Perugina csokoládé gyárlátogatásról: http://new.perugina.com/visit-us/
Perugia Jazz fesztiválról információ: http://www.umbriajazz.com/
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Ha tetszett a bejegyzés, akkor kövess a Facebookon is!
.jpg)
