Szicília II.

Az utazás előző napjairól itt írtam.

5. nap

Reggel a hostelból való kijelentkezés után vonattal mentem tovább Cefalúba Palermóból. Cefalúról a Világutazó blogon láttam egy képet, ami egy hegyről készült. Nagyon megtetszett az a kép és oda akartam először menni, ahol az készült, így a vonatállomásról egyből mentem is a várhoz. Gyönyörű szép onnan a panoráma a városra és a tengerre. Érdemes körbemenni a domboldalon és megcsodálni a tájat a vár minden oldaláról. Mivel aznap Taorminában volt foglalva szállásom, ami elég messze van Cefalútól és Palermótól, ezért nem sok időm volt Cefalúra. Magát a várost nem tudtam megnézni. A nyüzsgő Palermó után egy kis természetre vágytam inkább. Ahogy lejöttem a várból, mentem is tovább Messinába, ahol pedig átszálltam egy másik vonatra, amivel eljutottam Taorminába. A vasútállomástól pedig gyalog vagy helyi buszokkal lehet feljutni Taormina belvárosába. 

Cefalú

6. nap

Ezt a napot a taorminai görög színházzal kezdtem. Aznap este éppen valamilyen koncertet rendeztek ott, ezért a látványt egy picit csúfította a díszlet és a hangfalak, de így sincs ok a panaszkodásra, mert hihetetlenül szép az egész. Háttérben az Etna, Európa legmagasabb és legaktívabb vulkánja, ami folyamatosan pöfékelt akkor is, a tetején pedig még mindig hó volt. Balra pedig a tenger. A színház nagyon szép állapotban van. Leültem egy pár percre a legfölső sorban és csak néztem a tájat. Gyönyörű.

Taormina - görög színház

A színház után elindultam gyalog lefele a tengerpartra. Útközben előttem ment két lány, majd az egyik leszólított, hogy én is a nem tudom milyen hostelban vagyok-e. Én nem abban voltam, amit kérdezett, de aztán elkezdtünk beszélgetni. Ők a koncert miatt érkeztek a városba. Egyikőjük dél-szicíliai a másik pedig Umbriában él, és együtt járnak Rómában egyetemre. Kérdezgettek ők is, hogy mit csinálok erre meg beszélgettünk az észak-dél különbségekről. Az umbriai lány kérdezte, hogy arra fele jártam-e már. Szomszéd régió, tehát nincs is olyan messze Anconától, de Olaszország déli része sokkal jobban érdekel. Pugliában, Basilicátában és Campaniában jártam már, most éppen Szicília, már csak Calabriába és Szardíniára kéne eljutni. Amikor leértünk a partra elköszöntem tőlük, majd mentem tovább körülnézni.

Kilátás Taorminából

Nagyon hangulatos tengerpart. Habár nem homokos, hanem kavicsos, ezért mezítláb nem olyan jó ott mászkálni, viszont megint csak azt a szót tudom mondani, hogy gyönyörű. Van egy kis sziget is a parton, Isola Bella, amit egy homok híd köt össze a parttal. Be lehet sétálni. Kicsit időztem még a parton, majd felmentem a városba a botanikus kertbe. Onnan is gyönyörű a táj és jó volt egy kicsit hűsölni a fák árnyéka alatt. Délután, ahogy picit hűlt a levegő és a nap se tűzött annyira, visszamentem a tengerpartra ücsörögni. Egyszer csak előttem ment el egy pár és feltűnt, hogy magyarul beszélnek. Le is szólítottam őket, hogy sziasztok, majd elkezdtünk beszélgetni, hogy ki mit csinál itt.

Bal oldalon az Isola Bella, jobb oldalon pedig a taorminai botanikus kert

Barbi és Gábor, Londonban dolgoznak Taorminába nyaralni jöttek. Beszélgettünk arról, hogy milyen a kinti élet. Mondták, hogy nekik kb. 6 évükbe telt mire felelősségteljes munkát tudtak találni. Úgy indultak, hogy csak 5 évre mennek, majd valamennyi félre tett pénzzel visszatérnek Magyarországra. Azóta 8 éve élnek Londonban, viszont továbbra is úgy gondolják, hogy haza szeretnének majd valamikor menni. Mondták, hogy manapság már nem olyan könnyű még mosogatómunkát se találni, mint pár évvel ez előtt. Ezek szerint ott sincs kolbászból a kerítés. Ehhez hozzátenném, hogy Olaszországban sem. Persze megint megkaptam a kérdést, hogy ki finanszírozza az utazásom, pedig egyedül ezt a Szicíliai kirándulást említettem, nem tudom mit szóltak volna, ha elmondom, hogy kb. minden hónapban elmegyek valahova. De most már kezdek immunis lenni erre a kérdésre. Szépen elmondom, hogy munkából meg ösztöndíjból és nem költök minden hülyeségre ennyi az egész. Egész sötétedésig beszélgettünk. Aranyosak voltak, majd elköszöntünk, ők busszal mentek vissza a városba én pedig gyalog. 

7. nap

Erre a napra a taorminai vár és Castelmola volt a terv. A várhoz jó sok lépcsőn kell felmenni. Az út végig tele van kaktuszokkal. A hegy tetőn van egy kis templom is, ami egy sziklába lett kialakítva. Nagyon érdekes belülről. A látvány pedig szintén gyönyörű. Egész Taorminát belátni. 

Taormina

A sok lépcső után jöhetett az út tovább fel, a még magasabb hegyre, melynek tetejére Castelmolát építették. Annyira szép arra fele a táj, hogy leírhatatlan. Castelmola egy pici falu, nagyon hangulatos. Van egy kis teraszos része, ahol a háttérben az Etnát lehet látni. Ami még nagyon hangulatos, az a teraszos bár a dóm téren. A helyi különlegesség a mandula bor, amit én nem kóstoltam meg, de biztos jó lehet. A falucska megtekintése után elindultam visszafele gyalog a taorminai vár fele.

Castelmola

Ahogy odaértem le is ültem az egyetlen padra az árnyékba egy bácsi mellé, mert muszáj volt egy picit pihenni abba a nagy melegben. Ahogy leültem a bácsi már le is szólított, hogy meleg van nem? Mondtam, hogy igen. Aztán elkezdett kérdezősködni, hogy honnan jöttem, stb, majd pár perc után odajött még egy fiatalabb bácsi is. A fiatalabb mondta, hogy ő már kétszer is járt Magyarországon. Budapesten és a Balatonon. Svájcból mentek Magyarországra 4-en, ketten olaszok, egy magyar és egy jugoszláv. Olaszul ment a beszélgetés, úgyhogy nem értettem teljesen mindent csak nagyjából, hogy miről volt szó. Valami olyasmiről magyarázott, hogy milyen nagy bürokrácia volt akkor az útlevelekkel a határon és a szállásokon és nagyon nehéz volt abban az időben keletre utazni. Majd egyszer megemlítették, hogy maffia. Rá is kaptam a témára, mert Szicíliáról mi jut sokak eszébe, a maffia, viszont én nem akartam felhozni. Kérdeztem, hogy mit is csinál a maffia. Erre azt mondták, hogy a maffia nem csak Szicíliában van, hanem az egész világon minden üzletágban van egy maffiózó, akik nem tisztességes úton irányítják az üzleteket. Kérdeztem, hogy erre mi a megoldás? A kormány mit tud csinálni? Erre azt mondták, hogy nincs megoldás, mivel a kormány és a rendőrök is benne vannak. De talán a kis közösségek lehetnek megoldás, mert ott könnyen kiderülnek a dolgok, de ez se olyan egyszerű, főleg ebben a rendszerben.

A fiatalabb bácsi ekkor elköszönt, majd az öregebb tovább beszélt. Mondta, hogy neki 5 általánosa van csak. Volt egy nagyon rossz tanára, aki nem engedte át. Fiatalabb korában megtanult franciául, spanyolul és angolul is. Kiköltözött Párizsba és egy Hotelban dolgozott. Abban, ahol még Salvador Dalí is megszállt. Azt mondta rá, hogy elég mogorva volt, amikor a bácsi köszönt neki Dalí rá se nézett. Spanyolul pedig úgy tanult meg, hogy hallgatta a spanyol zenéket és memorizálta a szavakat. Mondjuk egy olasznak biztos könnyebb megtanulni spanyolul vagy franciául, mint nekünk magyaroknak, de mindenképpen dicséretes, ha azt vesszük, hogy az átlag olasz egyáltalán nem beszél idegen nyelveket. De a story lényege nem is ez, hanem, hogy nem feltétlenül attól lesz valaki művelt, okos vagy sikeres, hogy milyen iskolázottsága van.

Ja és azt is mondta, hogy ő nem a szicíliai dialektust beszéli, hanem az irodalmi olaszt és sokan el se hiszik róla, hogy szicíliai, pedig ő innen Taorminából származik. Annyira aranyos volt a bácsi meg biztos örült neki, hogy van kivel beszélgetnie, de az olaszom nincs olyan szinten, hogy értelmes hozzászólásokat tudtam volna hozzátenni a beszélgetéshez és ez zavart és az is, hogy nem értek mindent, pedig biztos, hogy nagyon érdekes dolgokat mondott, úgyhogy mondtam, hogy lassan én megyek.

Ekkor mondta, hogy de még pár dolgot hagy mondjon el. Először is nézzek Castelmola felé a hegyre. Milyen alakot látok rajta? Mondtam, hogy nem tudom. Mondta, hogy az egy oroszlán. És milyen alakot látok közvetlenül előttem az út szélén az egyik kőbe? Azt már láttam, hogy egy oroszlán. Mondta, hogy egyik barátja véste ki. Majd mondta, hogy nézzek lefele az egyik hotel mellett van egy porta (ajtó). Azt hívják igazából Porta Cataniának és nem azt amit mindenki annak hív a városban. Mindenki úgy tudja, hogy 2 porta van Taormiában, a Messina felőli Porta Messina, a Catania felőli pedig Porta Catania, de igazából 6 vagy 7 porta van (nem emlékszem már a pontos számra). Utána még mondta, hogy várjak egy kicsit hagy mutasson még meg két régi fényképet Taormináról. Az egyiken a görög színház volt rajta. Kérdezte, hogy jártam-e ott. Mondtam, hogy igen. Kérdezte, hogy mi a különbség a képen és a mostani állapoton. Nem láttam a különbséget. Kérdezte, hogy láttam az oszlopokat bal oldalt? Az a különbség, 2-őt megvett egy hotel, kettőt pedig a város...Végül elköszöntünk egymástól. Nagyon érdekes dolgokat lehet megtudni a helyi emberektől, ezért is érdemes nyelveket tanulni! 

8. nap

Az előző két nap igazából megnéztem mindent a városban és környékén, ezért valahova kicsit messzebbre akartam menni. A hostelban Savocát és Forza d'Agrót javasolták. Ott forgatták a Keresztapát, viszont a helyi közlekedés nagyon rossz. Savocába szinte lehetetlen tömegközlekedéssel elmenni Taorminából. Forza d'Agróba lehet, viszont egész napot ott kell tölteni, mert csak este jön vissza fele busz. Gondoltam elmegyek akkor Forza d'Agróba, bár valószínüleg eléggé unalmas lesz egy pici faluban reggeltől estig. A busz előtt még elmentem a kúthoz megtölteni vízzel az üvegem, amikor is arra lettem figyelmes, hogy mellettem éppen valaki egy magyar Szicíliai útikönyvet rak be a táskájába, a férjén vagy barátján pedig magyar feliratos póló van.

Le is szólítottam őket is, hogy magyarok? Ilyenkor a szokásos kérdés, mit csináltok itt, hogy jöttetek ide. Kiderült, hogy ők stoppal járják be Szicíliát, egy hetes kiránduláson vannak. Kérdezték, hogy nekem mi a tervem mára, mert ők Savocába és Forza d'Agróba akarnak elmenni stoppal és ha van kedvem menjek velük én is. Persze, hogy volt kedvem. Az új ismerősök, Tamás és Kati. Tamás ügyvéd, már főiskolás kora óta utazik és stoppol. Akkor még szinte pénz nélkül kezdett el utazni, ma már szinte az összes európai országban utazott stoppal. Kati tanár és pszichológus. Mondták, hogy egyáltalán nem félnek stoppolás közben, mert mindig valaki tök értelmes veszi föl őket, aki nem csak elviszi őket A-ból B-be, hanem még információkat is mond a környékről, sőt volt, aki adott nekik még egy kiló narancsot a kertből és szállást is intézett nekik ismerősén keresztül jobb áron.

Ők úgy utaznak, hogy nem foglalnak előre szállást, hanem majd a helyszínen, hiszen nem lehet előre tudni, hogy hova fognak érkezni. Aztaa ez a nem semmi, nagyon motiváló ilyen emberekkel beszélgetni. Az ilyen felfogású emberek azok, akik nem jönnek ezzel a hogyan engedheted meg kérdéssel...Engem is egyre jobban vonz egyébként az ilyen különös terv nélküli utazás. Jó dolog egymással megosztani a tapasztalatokat. Ebből lehet tanulni és inspirálódni.

Végül sikerült elstoppolnunk mindkét városba, de azt hiszem sokkal nagyobb kaland volt nekem, hogy hogyan jutottunk el, mint hogy ott is jártam már. Taorminából egy fiatal nő vett föl minket egy marha nagy BMW-vel, és nagyon aranyos volt lehajtott az autópályáról, hogy egy olyan helyen tegyen ki minket, ahonnan mindenki egyenesen Savocába megy. Onnan a második épp arra járó autó meg is állt, egy öreg bácsi. Mondta, hogy ő nyugdíjas, Milánóban él van 3 háza, kettő itt Szicíliában, ezért jár most itt. Savoca egy hegyi város. A Bar Vitelli a turistacsalogató helye. Körbesétáltunk, majd utána újra stoppoltunk. 

Savoca

Szintén kb. a második vagy harmadik autó meg is állt, aki levitt a hegyről és elvitt egy buszmegállóba, ahobban Forza d'Agróba megy busz. Kb 1 perc se telt el már jött is egy busz. Forza d'Agro szintén egy hegy tetején van. Eléggé félelmetes ahogy felfelé a hajtűkanyarokban manőverezik a busz. Ott pedig egy templom híres, ami szerepel a Keresztapában, viszont én nem láttam a filmet, úgyhogy nem tudom, hogy melyik. Vissza fele szintén stoppal mentünk, egy fiatal srác vett föl minket, aki Taorminából származik, de jelenleg Németországban dolgozik. Katinak és Tamásnak következő nap ment a gépe Cataniából. Nekem is ez volt az utolsó napom Taorminában, úgyhogy megbeszéltük, hogy együtt megyünk holnap Cataniába. 

Forza d'Agro

A beszámoló itt folytatódik.

Szállást keresel Szicíliában? Akkor én a booking.com-ot ajánlom, ahol már számtalanszol találam a pénztárcámhoz mérten szállást. Szerintem a legjobb szálláskereső oldal.

Booking.com
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Tetszett a bejegyzés? Akkor kövess a Facebookon is, hogy ne maradj le a friss bejegyzésekről.